Végre emelkedni kezd az aranyár?

Az arany árfolyama az idén eddig nem mutatott látványos elmozdulást. Az év elején hónapokig csak oldalazott, majd a tavasz végén a dollár erősödésének köszönhetően euróban és forintban szépen emelkedett, miközben dollárban már egyértelműen lefelé fordult az árfolyam. A nyár folyamán már dollártól eltérő pénznemekben is esett az aranyár. Ennek fő oka a befektetők széles köreiben - főleg Amerikában - tapasztalható optimizmus lehetett, amely továbbra is a részvények felé terelte a tőkét, miközben a menekülési eszközök "szenvedtek". 

Fontos megemlíteni, hogy miközben Amerikában a részvényindexek újabb és újabb történelmi csúcsokat értek el, a világ más részein, különösen egyes fejlődő országok piacain komoly eséseket láthattunk, sőt több ország (pl. Törökország, Argentína) válságba került, az Európai Unióban pedig Olaszország miatt kezdtek egyre inkább aggódni. Azonban Amerikában sem olyan rózsás a helyzet, mint ahogy azt a részvényindexek alapján gondolhatnánk, hiszen több mutató arra utal, hogy az emelkedésnek hamarosan vége lehet. Az úgynevezett bull market (tartós felfelé irányuló trend) végső fázisára mindig jellemző, hogy egyre kevesebb részvény ára emelkedik, a részvények egyre nagyobb hányadánál pedig már legfeljebb stagnál, de inkább csökkenésbe fordul az árfolyam. Ez figyelhető meg most is, amikor már csak néhány népszerű cég papírja hajtja az emelkedést, annak következtében, hogy a befektetők ezekbe csoportosítják át tőkéjüket, mint utolsó mentsvárakba. Júliusig sorra döntötték a csúcsokat az úgynevezett FAANG részvények (Facebook, Amazon, Apple, Netflix, Google, újabb nevén Alphabet). Ezek közül az utóbbi két hónapban az Amazon és az Apple kivételével mindegyiknek visszaesett az árfolyama. Szintén nem túl bíztató, hogy - annak ellenére, hogy az indexek rekord magasan vannak - az egyéves mélypontjukon lévő részvények száma jóval felülmúlja az egyéves csúcson lévők számát. Ugyanígy baljós előjel, hogy a részvények fundamentális elemzéséhez használt mutatók (pl. az ár aránya a cég nyereségéhez, forgalmához, könyv szerinti értékéhez) szintén rendkívül magasan vannak és a befektetők továbbra is optimisták ezek jövőbeni emelkedésére vonatkozóan. Mindezek sok nagy tapasztalatú elemző szerint a bika piac közeli végét jelzik előre. 


Eközben a befektetők a válságokban bevált menekülési eszközök, így például a nemesfémek és az állampapírok jövőbeli alakulásával kapcsolatban rendkívül pesszimisták, és sok nagy spekuláns és hedge fund a további árfolyamcsökkenésre számítva short (az áresésből profitáló) pozíciót vett fel a tőzsdén. 

Az amerikai határidős piacok résztvevőinek pozícióiról bárki tájékozódhat, aki böngészi az úgynevezett Commitment of Traders Report adatait. Ezt a jelentést az áru- és határidős piacok amerikai felügyeleti szerve, a CFTC hozza nyilvánosságra hetente. A piaci szereplőket három csoportba sorolva megmutatják, hogy az egyes csoportok összessége milyen irányú és mekkora pozíciót vett fel egy adott tőzsdei termék tekintetében. 

Forrás: COTbase.com

Minden terméknél az egyik csoportot alkotják a nagy spekulánsok (non-commercials, ezek általában az úgynevezett hedge fundok), melyek az árfolyamváltozásokból profitot akarnak realizálni. A második csoport az úgynevezett commercials, ezek azok a cégek, amelyek professzionálisan foglalkoznak az adott termék termelésével, kereskedelmével, és fedezeti ügyleteket kötnek a tevékenységükből származó nyereség védelme céljából. A harmadik csoport a kis spekulánsoké, melyek lehetnek akár magánszemélyek vagy kisebb alapok.

Az arany esetében a commercials kategóriába tartoznak a bányavállalatok és a nagy kereskedő cégek, melyek a már birtokukban lévő vagy a jövőben kitermelendő aranyat adják el a tőzsdén, hogy ezzel a nyereségük lehetőleg független legyen az aranyár változásaitól. Mivel ezeknek a cégeknek mindig van a birtokában (vagy a bányában a föld alatt) arany, jellemzően short pozíciót vesznek fel a tőzsdén. Például ha egy kereskedő ténylegesen vesz 1000 uncia aranyat, azt abban a pillanatban eladhatja a tőzsdén, ezzel felvesz egy short pozíciót. Amikor ténylegesen eladja az aranyat, a tőzsdei pozíciót zárja, tehát visszaveszi az aranyat. Így a mindenkori nyeresége a saját maga által megállapított árréstől és nem az aranyár alakulásától függ. Ugyanígy a bányák is előre eladhatják a csak hónapok múlva kitermelendő aranyat, különösen, ha a határidős tőzsdén elérhető árat vonzónak találják. Emiatt ez a csoport szinte mindig összességében meglehetősen nagy short pozícióval rendelkezik, hiszen a fizikai készletüknek mintegy tükörképe a tőzsdei pozíció, melynek nagysága általában megegyezik a fizikai készlet nagyságával.

Szinte sohasem fordul elő, hogy ennek a csoportnak long pozíciója legyen a tőzsdén, de most mégis ezt láthatjuk. Ez két dologra utal. Az egyik, hogy a termelőknek, kereskedőknek minimális szinten vannak a készleteik. A másik, hogy azok, akik az aranyból élnek (tehát a legprofibbnak számítanak a sárga nemesfém tekintetében) komoly árfolyamemelkedésre számítanak, ezért nem fedezik a fizikai pozícióikat, illetve a bányák nem adják el előre a még ki nem termelt aranyat. Amikor a múltban ehhez hasonló helyzet fordult elő, azt mindig áremelkedés követte.


Ennek alapján nagyon valószínű, hogy a jelenlegi alacsony ár kedvező belépési pontot jelent egy komolyabb áremelkedés előtt, nem csak az arany, hanem az ezüst esetében is, hiszen ott is hasonló a helyzet.

Fényes jövő előtt az arany?

Érdekes elemzéseket tett közzé honlapján Tom McClellan, akit az arany árfolyammozgásaival foglalkozó szakemberek között az egyik legjobbnak tartanak a világon. Fontos tudni róla, hogy független elemző, tehát nem érdekelt az aranykereskedelemben.


Először a hosszú és középtávú kilátásokkal foglalkozott, természetesen a dollárban számított aranyárat alapul véve. (A hivatkozásra kattintva új ablakban megjelenik az eredeti cikk, benne a grafikonokkal.) McClellan korábban már többször utalt arra, hogy az arany árfolyamában megfigyelhető egy nagyjából 8 éves ciklus, mióta 1975. elején (több mint 3 évvel a Bretton-Woods egyezmény felmondása után) megindult a szabad kereskedés az amerikai tőzsdéken a sárga nemesfémmel. Ezek a hosszú távú ciklusok általában egy 3 éves lendületes emelkedéssel kezdődnek, amit egy 5 éves (3 fázisból álló) csökkenés követ. Ezalatt az ár először esik, majd átmenetileg ismét felfelé korrigál, az utolsó fázisban pedig ismét esik, végül elérve a ciklus lezárultát jelző mélypontot. Ettől csak egyszer tért el az arany árfolyama, mégpedig 2001. és 2009. között, amikor 8 éven át csak apróbb korrekciók voltak, és az egész periódust a lendületes emelkedés jellemezte. 


Azóta ismét eltelt 8 év, és McClellan elmélete alapján a múlt évben már el kellett volna kezdődnie a lendületes árfolyamemelkedésnek. Hogy ez miért nem következett be eddig, arra egy másik, szintén általa megfigyelt középtávú, átlagosan 13 és fél hónapig tartó ciklust hoz fel magyarázatként. Ezzel kapcsolatban már korábban is sokszor írt, itt is idéztük. McClellan megfigyelése szerint nagyjából 13 és félhavonta következik be az arany árfolyamában egy mélypont, a kettő között (a ciklus közepén) pedig egy kisebb jelentőségű mélypontot ér el az árfolyam. Ezek között pedig magasabb árakat láthatunk a grafikonon. Amennyiben a ciklus első felében elért árfolyamcsúcs magasabb mint a ciklus második felében látható, akkor az pesszimizmusra ad okot, és a ciklus végén a bő egy évvel korábbinál alacsonyabb mélypontot fog megütni az aranyár. Ez volt megfigyelhető 2011-től 2015. végéig, négy egymást követő cikluson keresztül. Azóta azonban megfordult a trend, és két ciklusban is a ciklus második felében ért magasabbra a dollárban számított aranyár. Ez McClellan logikája szerint optimizmusra okot adó jel, és valóban a ciklusok végén magasabbak voltak a mélypontok is mint az előző ciklusban. Mivel 2018. elején már mindkét ciklus szerint felszálló ágba érhet az árfolyam, így McClellan azt jósolja, hogy a következő 2-3 év szép kilátásokkal kecsegtet az aranyba befektetők számára.


Előbb azonban várható egy kisebb korrekció, ugyanis McClellan azt is már régóta megfigyelte, hogy az arany ármozgásában nagyobb jelentősége van az euróban számított árfolyamnak, mint a dollárban számítottnak. Amennyiben a dollárban kifejezett aranyár egy adott időszakon belül magasabb csúcspontot ér el az előzőnél, az euróban számított ár azonban ugyanezen idő alatt nem állít be magasabb csúcsot, - tehát az elemző szavaival nem erősíti meg a dolláros aranyár emelkedő trendjét - az többnyire az aranyár esését jelzi előre. Amikor ennek az ellenkezője történik - tehát az aranyár euróban egy adott periódusban csúcsot dönt, de dollárban egy korábbi csúcs alatt marad - azt jellemzően az árfolyam emelkedése szokta követni. Mivel most az előbbit láthatjuk - az aranyár dollárban jóval nagyobb mértékben emelkedett mint euróban - McClellan szerint átmeneti korrekció jöhet.


Tekintettel arra, hogy unciánként 1320 dollárnál komoly ellenállás van - ahol az emelkedés meg is torpant - várhatóan kedvező belépési pont jöhet azok számára, akik most akarnak aranyat venni.


(Az utóbbi hónapokban munkahelyváltás és időhiány miatt nem jelentkeztem, de remélhetően erre ismét gyakrabban tudok sort keríteni.)


TP

Mikor pukkad ki a bitcoin-lufi?

Az aranyhoz képest sokkal kedvezőbb befektetésnek bizonyultak az utóbbi időben a kriptopénzek, különösen a bitcoin, amelynek ára dollárban egy év alatt öt és félszeresére nőtt. A bitcoint figyelők számára érdekes lehet a minap a Financial Times-ban megjelent írás, miszerint a "shortosok" - az előszeretettel az eszközök árfolyamesésére játszó spekulánsok - már nagyon várják a bitcoin bevezetését a határidős piacokra, amely lehetővé tenné a bitcoinnal való kétirányú kereskedést, tehát nem csak az árfolyam növekedéséből, hanem a csökkenéséből is lehetne profitálni. A kriptopénzek körüli hangulat az utóbbi hónapokban egyre inkább mutatja egy klasszikus befektetési mánia jegyeit, ezeknek pedig minden esetben hatalmas árzuhanás a vége. Így egyre többen jósolják a kriptopénzek esetében is a lufi kipukkadását, mint pl. Jamie Dimon, a JP Morgan vezérigazgatója. Ő egyenesen csalásnak nevezte, és a 17. században lezajlott tulipánhagyma-mániához hasonlította a kriptopénzek piacát, és mindenkit óvott a beszállástól. 1637. elején megtörtént, hogy egy-egy ritkának számító tulipánhagymáért egy drága amszterdami ház árának megfelelő összeget is adtak, de a lufi ezután kipukkadt, és az árak pár hónap alatt 95%-ot zuhantak, sok ember egzisztenciáját tönkretéve. A bitcoin rajongói persze érvelhetnek azzal, hogy a bankok ellenérdekeltek a bankrendszeren kívüli kriptopénzek elterjedésében, és emiatt mindent meg is tesznek, hogy azt akadályozzák. Az azonban gazdaságtörténeti tény, hogy eddig még minden befektetési mánia (buborék) csúnya összeomlással ért véget, maga alá temetve azokat, akik túl későn szálltak be, és túl sokat kockáztattak.


Ahhoz, hogy egy áresésből valaki hasznot húzzon, kölcsön kell vennie majd eladnia a tőzsdén az adott eszközt, és a pozíció zárásakor - ideális esetben jóval alacsonyabb áron - visszavásárolnia és a kölcsönügyletet lezárnia. A kölcsönügyletnek azonban van költsége, ami még a spekuláns számára kedvező árfolyamalakulás esetén is elviheti a hasznot, vagy annak jó részét. Bitcoint már jelenleg is lehet kölcsönözni és eladni, de a költségek olyan magasak (akár napi 1 százalék), hogy ezt csak kevesen teszik. Ezért izgalmas kérdés, hogy mikor lehet határidős ügyletet (future-t) kötni a bitcoinra és társaira, mert az nem csak a shortosok előtt nyitná meg a lehetőséget, hanem növelné a piac likviditását, ezáltal pedig csökkenhetne a volatilitás is.


TP

Újabb mélypont jöhet az aranyárban?

Tom McClellan technikai elemzőként gyakran foglalkozik az arannyal, ami bonyolult feladat, hiszen - mint ő is megállapította - a sárga nemesfém árfolyammozgásait többek között azért nehéz elemezni, mert az egész világon kereskednek vele, és mindenkit elsősorban az érdekel, hogy a saját pénznemében mennyi az arany ára.


McClellan amerikaiként természetesen az arany dollárban kifejezett árát veszi alapul, és rendszeresen foglalkozik a nemesfém középtávú, bő egy éves ciklusaival. Megfigyelése szerint az árfolyam átlagosan 13 és fél hónaponként ér el egy ciklikus mélypontot, a ciklusoknak nagyjából a közepén pedig szintén van egy kevésbé jelentős mélypont. Ezek között a mélypontok között az ár természetesen magasabb, de lényeges, hogy egy adott cikluson belül a ciklus első vagy második felében ér el az arany magasabb árfolyamcsúcsot. McClellan azt figyelte meg, hogy amennyiben a ciklus első felében magasabb szinten tetőzik az árfolyam, mint a második felében, az negatív előrejelzést jelent, azaz a ciklus végén a mélypont alacsonyabban lesz mint az előző ciklus mélypontja volt. Ha azonban a ciklus közepét megelőző csúcsnál a ciklus második felében magasabbra fut fel az árfolyam, az előrevetíti, hogy a ciklus végén esedékes mélypont az előző ciklus mélypontjánál magasabban lesz. Ezek a mélypontok természetesen bizonyos mértékig a következő ciklus alakulására is befolyással vannak, mert a befektetők jó része optimistább, ha azt látja, hogy időnként vannak ugyan mélypontok az árfolyamban, de azok egyre magasabb szinten következnek be, ellenkező esetben viszont eluralkodik a pesszimizmus, amint azt 2011. szeptembertől egészen 2016. áprilisig láthattuk. Így minden ciklus bizonyos mértékig előrejelzi a következő ciklus alakulását is.

A jelenlegi ciklus vége - azaz a következő mélypont - ez év vége környékén várható, tehát már túl vagyunk a ciklus közepén bekövetkezett mélyponton. McClellan grafikonjára tekintve azt látjuk, hogy egy uncia arany ára dollárban most magasabb mint a ciklus első felében bármikor. Ez a fentiek alapján azt jelzi, hogy a néhány hónapon belül várható mélypont magasabb árnál következhet majd be, mint a tavaly karácsony előtti 1128 dolláros unciánkénti ár. Érdemes megjegyezni, hogy azóta csaknem 200 dollárt emelkedett az árfolyam, tehát a visszaesésnek is bőven van még tere, de amennyiben McClellan jóslata beigazolódik, az középtávon is optimizmusra adhat okot az aranybefektetések kapcsán.


Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy amikor csökken az aranyár dollárban, az többnyire együttjár a dollár erősödésével - ami az utóbbi hónapok heves dollárgyengülése után most sem lenne meglepő - így forintban vagy euróban elképzelhető, hogy semmilyen vagy csak csekély csökkenés lenne érzékelhető a sárga nemesfém árfolyamában.

Az aranyár technikai elemzése iránt érdeklődőknek érdemes megfontolni McClellan publikációinak előfizetését is, ha tudnak angolul.

TP

Kilőtt az aranyár a hidrogénbomba hírére

Sajnos már régóta nem tudtam jelentkezni blogbejegyzéssel, aminek oka az eseményekben sűrű elmúlt három hónap volt. A nyár elsősorban azért volt eseménydús, mert májusban, majd június végén ismét nagyot esett az aranyár, emiatt iszonyú mértékben megugrott a kereslet a fizikai arany iránt, ami - pont a szabadságolások alatt - jelentős többletmunkát eredményezett, feltehetőleg nem csak annál a cégnél, ahol még jelenleg dolgozom. Közben természetesen én is távol voltam néhány hétig. 

Július elejét követően ha lassan is, de elkezdett emelkedni az árfolyam, és nyár végére már minden devizában többet ért a sárga nemesfém, mint néhány héttel korábban. Ebben jelentős szerepet játszott Észak-Korea a maga rakétáival és legutóbb a hidrogénbomba robbantásával. Nem elhanyagolható az sem, hogy Trump elődeitől eltérően nem feltétlenül diplomáciai úton és gazdasági szankciók segítségével próbálja megfékezni a távol-keleti kommunista ország vezetőinek ámokfutását, így nem zárható ki egy katonai konfliktus kirobbanása sem. Ez növeli az arany mint biztos menedék iránti keresletet, bár Mohamed El-Erian éppen a minap írt egy cikket arról, hogy az utóbbi időben szerinte miért csökkent a sárga nemesfém vonzereje válságos időszakokban. Figyelemre méltó, hogy eddig a részvénypiacok sem reagáltak pánikszerűen a fokozódó geopolitikai feszültségekre, miközben pl. a Bitcoin történelmi csúcsra ugrott, hogy aztán onnan éppen e sorok írásakor nagyot zuhanjon.

Rövid távon az arany esetében is várható egy korrekció, legalábbis Tom McClellan technikai elemző szerint. Ő legutóbbi - előfizetés nélkül is hozzáférhető - írásában arra figyelmeztetett, hogy az utóbbi hetekben igencsak megnőtt az SPDR Gold Trust - a tőzsdén vásárolható legnagyobb arany-alap - iránti befektetői kereslet. Bár az aranyár dollárban már július 11-én elérte a mélypontot, a tőzsdei alapból még majdnem egy hónapig inkább kifelé ment a pénz és az arany, a trend csak augusztus 7-én fordult meg, akkortól azonban hirtelen viszonylag sok tőke áramlott be az alapba. Ez segítette az aranyár emelkedését is. McClellan már korábban megfigyelte, hogy ha két hét alatt az említett alapban tartott aranykészlet több mint 3%-kal emelkedik, az egy lokális csúcsot jelez előre. Ilyenkor várható, hogy - ha nem is rögtön, de néhány napon belül - az árfolyam megfordul, és korrekció veszi kezdetét. Mivel most éppen ez a helyzet, így a technikai elemzés szerint hamarosan ismét alacsonyabb lehet a sárga nemesfém ára, hacsak nem szól bele az észak-koreai diktátor vagy esetleg Trump.

TP

Több hónapos mélypontról fordul az aranyár?

Míg egy hónappal ezelőtt több hónapos csúcsról beszélhettünk, azóta nagyot esett az arany árfolyama, függetlenül attól, hogy milyen pénznemben nézzük. Dollárban két hónapja nem látott mélypontra került az aranyár május második hetében. Forintban viszont ennél is régebben, még januárban volt ilyen alacsony szinten az árfolyam.


Az okokat hosszan lehetne sorolni, hiszen a befektetések világában is igaz, hogy minden mindennel összefügg. Az egyik legfontosabb ok éppen a tavalyi év végétől tapasztalt lendületes emelkedés lehetett, hiszen ilyenkor szinte törvényszerű, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik egy korrekció. A sárga nemesfém iránti kereslet növekedését az idei év első hónapjaiban nagyrészt politikai tényezők támogatták. Ezek között az egyik volt a francia elnökválasztás bizonytalan kimenetele, így Emmanuel Macron megválasztása után az egyik kockázati elem eltűnt. Ráadásul a német tartományi választások a CDU erősödését hozták, ami valószínűvé teszi, hogy a szeptemberben esedékes ottani parlamenti választásokon Angela Merkel pártja nyerhet, így ott sem kell komoly irányváltástól tartani. Mivel Észak-Koreával kapcsolatban sem érkeztek újabb riasztó hírek, így a geopolitikai kockázatok mindent összevetve enyhültek, de nem tűntek el, így egy komolyabb eladási hullámra kicsi az esély.


Amerikában elsősorban a várható kamatemelések fogták ki az arany "vitorlájából" a szelet, hiszen a nemesfémek nem fizetnek kamatot, ami a kamatok emelkedése esetén egyre inkább hátrány lehet. Azt persze szükséges hozzátenni, hogy a kamatszint globálisan és az Egyesült Államokban is belátható ideig rendkívül alacsony szinten fog maradni. A részvénypiacok azonban továbbra is elég jól tartják magukat, a volatilitás igen alacsony, és így sok befektető érdeklődése a biztonságot nyújtó eszközök helyett inkább a kockázatosabb értékpapírok felé fordult.

Az arany árfolyama ezek hatására a technikai elemzők számára fontos 50 és 200 napos mozgó átlag alá esett, ami már önmagában is további pesszimizmust és eladásokat indukált. Az árcsökkenés ellenére is szépen nőtt az idei évben a nemesfémek ára. Az áresés azonban megtorpanni látszik, mert az utóbbi napokban Trump körül újra felröppenő vádak, illetve a dollár gyengélkedése ismét növelte az arany iránti keresletet. Így könnyen lehet, hogy újra fordul, tehát felfelé veszi az irányt az árfolyam. Ha a forintban számított aranyár grafikonjára pillantunk, akkor láthatjuk, hogy éppen a több mint három év óta tartó emelkedő trendcsatorna aljához van közel az ár, ami nem jelenti automatikusan egy újabb lendületes emelkedés kezdetét, de erre kétségkívül van esély. 

5 hónapos csúcson az arany

Elsősorban a geopolitikai feszültségek növekedésének köszönhető, hogy az utóbbi napokban a korábbinál is lendületesebben emelkedett az arany árfolyama. Miközben a részvénypiacok még mindig jól tartják magukat, a biztos menedéknek számító eszközök - köztük az amerikai állampapírok, a japán jen, az arany és az ezüst - iránt megnőtt a kereslet, így ezek árfolyama egyaránt szép emelkedésben van. Míg az amerikai elnökválasztás után a felsorolt eszközök ára jelentősen csökkent nagyjából december közepéig, az utóbbi hónapokban - és különösen Trump beiktatása óta - a kiábrándulás jelei figyelhetők meg az értékpapírpiacokon. Különösen elbizonytalanította a befektetőket a szír légibázis elleni amerikai támadás, és az, hogy ennek következtében látványosan romlott az orosz-amerikai viszony. Az pedig, hogy Trump elkezdett arról beszélni, hogy szeretné mielőbb megoldani az észak-koreai "problémát", szintén a krízishelyzetekben hagyományosan jól teljesítő eszközök felé tereli a befektetők egyre szélesebb rétegeit. Az aranynak az is jót tett, hogy az amerikai elnök túl erősnek tartja a dollárt, hiszen ha a szavait tettek is követnék, és sikerülne gyengíteni a "zöldhasút", az szintén az arany iránti keresletet növelné.

 
Mindezek hatására az arany dollárban számított árfolyama 5 hónapja nem látott magasságba került, és áttörte a 200 napos mozgó átlagot, ami a technikai elemzők számára pozitív jelzés, és általában további áremelkedés szokta követni. A Bloomberg elemzése szerint azonban a Goldman Sachs szakértői úgy vélik, az emelkedés nem lesz tartós, és fél éven belül ismét 1200 dollár körül lesz a sárga nemesfém egy unciájának ára. Kérdés persze, hogy - túl azon, hogy az arannyal kapcsolatban mindig borúlátó bank várakozása bejön-e - fél év múlva hogyan festenek majd a valutaárfolyamok. Előfordulhat ugyanis, hogy a dollár Trump szándéka ellenére újból erősödik, és ebben az esetben az aranyár más pénznemben erősödhet akkor is, ha egyre kevesebb dollárt kell adni érte.

 

Ha összehasonlítjuk aranyár 5 éves grafikonját, jól látható, hogy forintban számítva 2013. vége óta, tehát már több mint három éve egy emelkedő trendben vagyunk, míg dollárban csak 2015. végén érte el az árfolyam a mélypontot. Így 2 évig ellentétes irányú trend volt megfigyelhető az aranyárban attól függően, hogy milyen pénznemben vizsgáltuk az árfolyamot. Ennek oka, hogy ezalatt a dollár jelentősen erősödött más országok pénzéhez képest. Emiatt nem csak forintban, de például euróban is hasonlóan fest az 5 éves grafikon. Ha az utóbbi egy évet nézzük, akkor pedig megállapítható, hogy forintban nem öt, hanem majdnem 9 hónappal ezelőtt volt ilyen magas az aranyár. Hogy merre megy tovább, az most leginkább attól függ, hogy tovább fokozódnak vagy enyhülnek-e a világpolitikában tapasztalható feszültségek. 

Újabb tőzsdeguru érvel az arany mellett

Michael O'Higgins nevét Magyarországon viszonylag kevesen ismerhetik, legalábbis ha a google keresőben magyarul megjelenő találatok alacsony számát vesszük alapul. Pedig - például egy nemrég megjelent német könyv szerint - egyike a legnagyobb tőzsdeguruknak. Nem véletlenül, mert évtizedek óta stabilan jó eredményeket tud felmutatni a saját maga által kigondolt, és rendkívül fegyelmezetten megvalósított stratégia alapján. Vagyonkezelő cégének "zászlóshajója" a MOAR (Michael O'Higgins Absolute Return, tehát abszolút hozam) nevet viseli, és a lényege, hogy négy eszközosztály között osztja fel a kezelt vagyont. Ezek a Dogs of the World (a világ 5 leginkább alulértékelt, de likvid részvénypiaca), a fizikai arany és platina, a közepes futamidejű és a hosszú lejáratú amerikai állampapírok. Minden évben egyszer felülvizsgálja és újra "kiegyensúlyozza" a portfolió elemeit. Nevéhez fűződik a Dogs of the Dow stratégia is, melynek lényege, hogy mindig a Dow Jones indexből a részvényárhoz képest legmagasabb osztalékot fizető 5 vagy 10 részvénybe fektet be.


O'Higgins több sikerkönyvet is írt, amelyekben stratégiáját ismertette. Jó érzékkel ismeri fel, amikor bizonyos eszközöket a piac indolokolatlanul alulértékel, és ezekbe allokálva a pénz nagy részét, hosszú távon meglepően jó hozamokat ér el anélkül, hogy folyamatosan reagálnia kellene az árfolyammozgásokra. Pályája kezdetén a White Weld & Co. nevű cégnél dolgozott, ahol Marc Faber is a munkatársa volt. Időnként az ő publikációihoz is ír egy-egy elemzést. Márciusban arról írt, hogy a Dow Jones indexhez képest a belátható jövőben sokkal jobb hozamot lehet elérni az arannyal. Tizennégy éve már írt egy hasonló tartalmú cikket. Akkor úgy érvelt, hogy az arany sokkal vonzóbb mint akár a részvénypiacok, akár az amerikai államkötvények. Visszatekintve megállapítja, hogy az írás megjelenését követő 8 évben az arany ára több mint 5-szörösére emelkedett, míg az amerikai részvényindexek csak mintegy 70 százalékkal nőttek, a hosszú lejáratú amerikai állampapírok teljes hozama pedig ez idő alatt 80 százalék volt.

Dow to Gold Ratio - 100 Year Historical Chart

Dow/arany arány 100 éves grafikonja

Viszont ekkorra az arany túlvetté vált, és ezt követően lefelé vette az irányt az árfolyama. 53 hónap alatt az aranyár 45%-ot esett vissza, így 2015. decemberére jelentősen alulértékeltté vált O'Higgins véleménye szerint. Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hol tart az arany árfolyama más befektetési eszközökhöz viszonyítva, érdemes hosszabb távon visszatekinteni. A leggyakrabban a Dow Jones indexhez szokták viszonyítani 1 uncia arany árát. Ennek a történelmi átlaga 10/1, azaz 10 uncia arany ára felelne meg a DJIA értékének. 1898-ban és 1980-ban 1 uncia arany dollárban kifejezett ára nagyjából ugyanannyi volt, amennyi a Dow pontszáma, tehát az arány 1/1 volt. Viszont 1999-ben a Dow majdnem 45-ször volt magasabb az aranyárnál. Jelenleg majdnem 17 uncia arany jönne ki a Dow indexből. Ebből következik, hogy ha csak a történelmi átlaghoz térne vissza az arány, az aranynak mintegy 66%-kal kellene drágulnia - bár valószínűbb, hogy közben a részvények is esnének, és valahol félúton találkoznának. Ezt valószínűsíti O'Higgins is, aki fundamentális okokat is megnevez. Szerinte Trump várható - bár korántsem biztos, hogy megvalósuló - gazdasági céljai ugyan fellendíthetik az amerikai ipart, de ez a várhatóan emelkedő kamatok mellett nem fog további részvénypiaci eufóriát eredményezni, hiszen az árfolyamok eddig inkább az alacsony kamatkörnyezetben virágzó spekulációnak mint a gazdaság jó teljesítményének köszönhetően emelkedtek. A magasabb kamatok pedig a spekulációt költségesebbé és kockázatosabbá teszik. Ha sikerül Trump programját legalább részben megvalósítani, akkor viszont több pénz marad az átlagemberek zsebében, ami az infláció emelkedéséhez vezet, így erre válaszul az aranyár is emelkedni fog. 


Egy másik fontos tényező - ami az aranyár emelkedését okozhatja - a világszerte megfigyelhető törekvés a készpénzforgalom korlátozására. Elég az 500 eurós bankjegy néhány éven belüli kivonására gondolni, vagy azokra a jogszabályokra, amelyekkel több országban 1000 vagy 5000 euróban limitálják a készpénzzel kifizethető számlák összegét. Az Egyesült Államokban felmerült a 100 dolláros bankjegyek kivonása is. India tavaly egyik napról a másikra vonta ki az 500 és 1000 rupiás bankjegyeket a készpénzforgalomból. Miközben a papírpénz elértéktelenedik, az arany évezredek óta bizonyítottan őrzi értékét - még ha az rövid távon ingadozik is. Ezzel szemben minden papírpénzen alapuló fizetőeszköz végül teljesen értéktelenné vált, még az amerikai dollár is 96%-ot vesztett vásárlóerejéből 1914. óta. 


Ha összehasonlítjuk az arany és a Dow arányának az 1966. és 1980. közötti grafikonját az 1999. óta eltelt időszakéval, megállapítható, hogy jó esély van arra, hogy az aranyár ne csak a történelmi 1/10-es arányt érje el a világ legismertebb tőzsdeindexével szemben, hanem akár a Dow feléig is emelkedhet. Ez azt jelenti, hogy - amennyiben a részvénypiacok nem omlanak közben össze - egy uncia arany néhány éve múlva akár 10000 dollárnál is többet érhet, ami a jelenleginek több mint 8-szorosára repítené a sárga nemesfém árát.

Az okos pénz már menekül a kockázatos eszközökből

Jeffrey Gundlach neve jól cseng a tőzsde világát ismerők számára. Bill Gross-hoz hasonlóan őt is szokták kötvénykirályként emlegetni.
 

Gundlach szerint már jó ideje zajlik a rejtett menekülés a kockázatos eszközökből a biztonságosnak tekintett eszközök felé. Ennek egyik legegyértelműbb jele, hogy a német államkötvények kamatlába egyre mélyebben csúszik a negatív tartományba, a két éves kötvény éves kamata már a -1%-ot közelíti. A másik fontos jelzést Gundlach számára az arany árának több mint két hónapja tartó emelkedése adja, amelyre egyébként - nem tipikus módon - nem a dollár gyengülésével párhuzamosan került sor. A német állampapírok szárnyalása mögött Jamie Searle, a Citibank elemzője szerint nem a politikai kockázatok, hanem az áll, hogy az EKB-nak a lazítási program keretében év végéig mintegy 80 milliárd euró értékben kell német államkötvényeket vásárolni, és vészesen fogy a kínálat a piacon. A piaci szereplők pedig észlelve ezt, megelőzik az EKB-t, és felvásárolják a papírokat. Amerikában kicsit más a helyzet, mert Trump megválasztása után először nagyot estek a kötvényárfolyamok, de időközben a trend megfordult, és már újra csökkennek a hozamok. Gundlach rámutatott, hogy a részvényárfolyamok nincsenek szinkronban azzal, hogy a felszín alatt már megkezdődött a menekülés a biztonságba. A részvények árát a realitások helyett a remények hajtják szerinte. Trump megválasztásától szinte mindenki félt, most pedig varázslónak tartják, és igen nagyok vele kapcsolatban a várakozások. De nincs itt semmiféle varázslat - véli Gundlach. 


Egyelőre azonban azt látjuk, hogy a varázslat még mindig működik, bár csak a kisbefeketőknek köszönhetően. Ők azok, akik vásárolják az ETF-eket, egyre feljebb hajtva az árfolyamokat, jóllehet az úgynevezett okos pénz (jellemzően az intézményi befektetők) már régóta az eladói oldalon van. A Bank of America jelentéséből kiderül, hogy míg privátbanki ügyfelei - a nagy vagyonnal rendelkező magán befektetők - olyan mértékben vásárolták a részvényeket, mint az utóbbi 10 évben sohasem, a banknál számlát vezető intézményi befektetők nemcsak a Trump rallyt hagyták ki, de már egy év óta inkább adják a részvényeket, mint veszik. A - szintén a BofA-nál számlát vezető - hedge fundok pedig éppen az utóbbi hetekben álltak át az eladói oldalra. 


A JP Morgan részéről Nikolaos Panigirtzoglou megerősíti ezt a megfigyelést. Mint írja, a "nagy rotáció" most nem a kötvényekből a részvények felé tereli a pénzt, hanem az okos pénztől, a profiktól áramlanak a részvények a magánbefektetők felé, akik utolsóként csatlakoztak a piaci eufóriához, ami hagyományosan a bika piac végét jelenti. A JP Morgannél szintén azt figyelték meg, hogy a magánügyfelekkel szemben a bank intézményi ügyfelei idén csökkentették részvénypiaci kitettségüket. Ez azt mutatja szerintük, hogy a részvényárfolyamok lendületes emelkedése csupán a magánbefektetők optimizmusának köszönhető. A professzionális befektetők és aktív portfóliómenedzserek most kihasználják a helyzetet, és örömmel adják el kockázatos eszközeiket a kis és nagy magánbefektetőknek, akik egyelőre tovább nyomják felfelé a részvényárakat. 


Visszatérve a Bank of Americára, elemzőik emelték az S&P 500 index év végi szintjére vonatkozó előrejelzésüket 2300-ról 2450-re. Indoklásukban azonban nyoma sincs a fundamentális érveknek, mint pl. a gazdaság folytatódó fellendülése. Ehelyett úgy vélik, hogy egy tipikusan a bika-piac végén kialakuló emelkedésben vagyunk, amikor a technikai indikátorok és a piaci hangulat alapján alakulnak az árfolyamok. Elemzőjük, Savita Subramanian kifejtette, hogy a részvénypiacok az összeomlás előtt mindig rendkívül lendületesen szoktak emelkedni, és ez nem lesz másképp most sem. A befektetők optimizmusa 30 éves csúcsra került, és bizonyos technikai indikátorok is egyelőre a rally folytatódását jelzik előre.  


Azt, hogy meddig tart még a rally, a JP Morgan szakemberi szerint nem lehet megmondani, de nem kell sok ahhoz, hogy a kockázatokat felmérni nem tudó amatőr magánbefektetők megijedjenek valamitől, ami a részvények pánikszerű kiárusításhoz és az árfolyamok hirtelen zuhanásához fog vezetni. A Bank of America vezető befektetési stratégája, Michael Harnett kicsit konkrétabb. Szerinte az S&P 500 az idén elérheti a 2500-as szintet, ami után a részvénypiaci buborék kipukkadását prognosztizálja. Ez valamikor a második félévben következhet be. Ezt kihasználandó az év végére put (eladási) opciók vásárlását ajánlja az S&P 500-ra.


Egy másik - kevésbé spekulatív - megoldás lehet, ha még időben a biztonságos menedéknek tekintett - és piaci pánik esetén rendszerint nyereséget hozó - eszközökbe, többek között az aranyba vagy államkötvényekbe fektetünk be.

Az arany a legjobb biztosítási kötvény

Alan Greenspan véleménye

Alan Greenspan 1987-től 2006-ig volt az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnöke. Bár intézkedései annak idején sokszor voltak a viták kereszttüzében, rendkívüli tapasztalata miatt ma is érdemes odafigyelni a véleményére. Az Arany Világtanács Gold Investor (=aranybefektető) című kiadványa közölt vele a minap egy hosszabb interjút. Ebből idézünk.


Az első kérdés arra vonatkozott, vajon fenyeget-e stagfláció (tehát gazdasági stagnálás magas infláció mellett). Greenspan rámutatott, hogy a globális gazdasági növekedés lelassult, jórészt a fejlett világban uralkodó demográfiai problémák - elsősorban a társadalom elöregedése - miatt. A termelékenység növekedése is visszaesett, így az egész gazdasági rendszer lelassult. Ez reményvesztettséget és kétségbeesést generált a társadalom széles rétegeiben, ami a gazdasági populizmus térnyerését segítette elő, amely végül a Brexitben és Trump győzelmében manifesztálódott.


Ugyanakkor a munkanélküliség csökkenése, a bérek növekedése - főképp az Egyesült Államokban - növeli az inflációs nyomást. A kereslet egyre nagyobb, így az árak a gazdaság egyre több szektorában emelkedhetnek. Ha az árak emelkedése - tehát a pénz értékvesztése, azaz az infláció - a gazdaság stagnálásával párosul, stagflációról beszélhetünk.


Ha jelentősen elkezd nőni az infláció, az végső soron az arany áremelkedéséhez fog vezetni. Greenspan szerint az aranyba való befektetés célja nem a rövid távú nyereség, hanem egy hosszú távon érvényesülő védelem a pénz elértéktelenedésével és a nem várt negatív eseményekkel szemben.


Greenspan kifejtette, hogy az arany - és kisebb mértékben az ezüst - az első számú globális valuta, melyek nem függnek a kibocsátó hitelképességétől. A papírpénz addig ér valamit, amíg a kibocsátójában megbíznak. Csak az arany és az ezüst rendelkezik saját belső értékkel. Ez így van évezredek óta.


A jegybankokról és a várható monetáris politikáról szólva megemlítette, hogy Európában még az amerikaihoz képest is aggasztóbb a helyzet. Greenspan komolyan aggódik az euró jövője miatt. Mint mondta, Észak-Európa évek óta folyamatosan finanszírozza a déli tagállamok deficitjét, és ez nem tarthat örökké. Az Eurozóna nem működik.


Vajon a volt Fed-elnök szerint milyen monetáris szerepe lehet az aranynak az új geopolitikai környezetben? Greenspan úgy véli, hogy az aranystandard nagyon jól működött a 19. század vége felé és a 20. század elején. Ezt az időszakot - az első világháborúig - rendkívüli gazdasági prosperitás, gyorsan növekedő termelékenység és alacsony infláció jellemezte. Mégis, ha ma újra visszatérnénk az aranystandardhoz, az sokan a kétségbeesés jeleként értelmeznék. Pedig, ha fennmaradt volna az arany központi szerepe a pénzügyi rendszerben, ma nem lennénk ilyen rossz helyzetben. Nem tudtunk volna ennyire eladósodni, mert az aranystandard biztosítja, kikényszeríti a mértéktartó gazdasági és költségvetési politikát.

Angolul tudóknak érdemes elolvasni a teljes cikket.

Arany vagy bitcoin?

Az amerikai választás óta - a legtöbb elemző várakozásával ellentétben - a részvénypiacokon jelentős áremelkedés volt tapasztalható, ami a dollár erősödésével és az arany gyengülésével járt együtt. Ennek fő oka a Trump által beindítani tervezett infrastrukturális beruházások, és az általános várakozás, ami egy új elnök beiktatását meg szokta előzni. Ez a jelenség többnyire az új elnök beiktatásáig tart, utána általában kiderül, hogy hosszú időnek kell eltelni, mire a várt pozitív gazdasági fejlemények ténylegesen bekövetkeznek, és hogy az oda vezető út korántsem zökkenőmentes. Várható, hogy amíg a részvényárfolyamok emelkedése nem törik meg, addig az aranyár is eladói nyomás alatt lehet. Az összefüggésekről sok érdekes elemzés jelent meg, de ezekről az elmúlt hetekben nem tudtam írni, mert az alacsony aranyár miatt jelentősen megnőtt a kereslet cégünknél a befektetési arany iránt, és így blogírásra nem maradt idő. 

Viszont egyik kedves rokonom a minap egy érdekes kérdést tett fel. Az arany vagy a bitcoin a jobb befektetés, különösen egy esetleges krízis bekövetkeztekor? 

Röviden megpróbáltam neki összefoglalni, mit gondoltam erről az eddigi - nem túl célirányos - olvasmányaim alapján kialakult, szerény tudásom birtokában.

Amiben többé-kevésbé hasonlít az arany és a bitcoin:
1.) Mindegyikkel folyamatosan kereskednek a világ megfelelő piacain, tehát mindegyik többé-kevésbé likvidnek számít, bár az arany e tekintetben előnyben van.
2.) Fentiek miatt mindkettő értéke független attól, hogy hol kívánjuk beváltani, elvileg a világ bármely országában nagyjából ugyanannyit ér.
3.) Mindkettő független a hivatalos pénzügyi rendszertől, elvileg a mennyiségük, kibocsátásuk erősen limitált (állítólag a bitcoin mögött álló blockchain-technológia nagyon hatékonyan kizárja a manipulácót), ezért a jegybanki és a gazdaságpolitika nem tudja őket elértékteleníteni, mint a hivatalos fizetőeszközöket. (Bár negatívan hatna a bitcoin értékére, ha egy zseni pár év múlva megtalálná a módját, hogy milliószámra hozzon létre bitcoinokat. Most ez tudtommal lehetetlennek tűnik, de mi van, ha mégse az?)
4.) Mindegyik kívül van a hivatalos bankrendszeren, és bizonyos értelemben a hatóságok látókörén is, így esetleges vagyonelkobzások, vagyonadók elől viszonylag könnyen elrejthető. Ugyanígy a bankszámlánkat feltörő hackerek elől is többé-kevésbé védettek.

A különbségek:
1.) Az arany kis helyet igényel, ezért könnyen tárolható, szállítható a segítségével akár rendkívül nagy érték. Viszont ha megtalálják, akkor ellophatják, elkobozhatják, a bitcoint viszont szállítani sem kell. Ez egy pont a bitcoin javára.
2.) Az arany jóval ismertebb, sokkal többen kereskednek vele, ezért a volatilitása más valutákhoz képest sokkal kisebb, kiszámíthatóbb. Nehéz megmondani, mi irányítja a bitcoin árfolyamát, az arany árát befolyásoló tényezők jobban feltérképezhetők és megérthetők. Egy pont az aranynak.
3.) Az aranynak mint fizető- és értékmegőrző (befektetési) eszköznek 5-6000 éves múltja van, a bitcoinnak néhány éves. Az arany kézzelfogható, legalább Mózes ideje óta mindenki ismeri (hirtelen a Kivonulás könyvéből az egyiptomiak ékszerei és az aranyborjú jutott eszembe), és az értéke emberöltőkön át alig változik, pl. egy jó (nem konfekció) öltöny vagy egy új autó aranyban több mint 100 évvel ezelőtt is nagyjából annyiba került, mint ma. Az arany sosem veszti el az értékét, de háborúban különösen értékes lehet. (Azt mondják, hogy a II. világháborúban egy uncia arannyal meg lehetett menteni a deportálástól egy embert.) A bitcoin rendkívül izgalmas dolog, de teljes mértékben a ma már megszokott, azonban pár évtizede még nem is létezett infrastruktúrára támaszkodik. Ha nincs interneted, pláne ha esetleg még áram sincs, semmit sem érsz a bitcoinjaiddal. Aki ezt választja, még inkább kiszolgáltatottá válik a modern infrastruktúrának, aminek a sérülékenysége (lásd hackertámadások) sajnos egyre nyilvánvalóbb. Háború, természeti katasztrófák stb. esetén a bitcoin semmit sem érne. Pont ezekben a helyzetekben verhetetlen az arany. Persze csak akkor, ha számunkra hozzáférhető helyen van.

Ha tehát befektetésre, azaz hosszabb távú vagyonmegőrzésre vagy akár -gyarapításra gondolunk, vagy esetleg krízishelyzetben felhasználható "életbiztosításra", akkor az arany a jobb választás. Ha a rövid távú nyereségszerzés a cél (amit spekulációnak is szoktak hívni), akkor a bitcoin talán jobb is az aranynál, de sokkal nagyobb a bukás kockázata is. 

Hozzá kell tenni, hogy az utóbbi hetekben a bitcoin árfolyama látványosan emelkedett, miközben az arany "szenvedett". Ennek egyik - talán fő - oka lehet, hogy a bitcoinnal érdekes piramisjátékot szerveztek valakik, aminek a lényege, hogy minden új belépő  - későbbi nyereség reményében - bizonyos számú bitcoint vesz, hogy azt továbbutalja korábbi belépők számára. Ennek a piramisjátéknak az összeomlásáig az árfolyam tovább is emelkedhet. Utána várhatóan az árfolyam is beszakad. A probléma, hogy nem lehet tudni, hogy a piramisjáték holnap, vagy csak hónapok múlva fog összeomlani. 

Gartman: Trump győzelméből az arany profitálhat leginkább

Dennis Gartman nem nevezhető gold bugnak, azaz notóriusan az aranybefektetést ajánló elemzőnek. Ezért különösen érdekes, amit Trump megválasztása után a CNBC-nek nyilatkozott.

 
Az adó reggeli műsorában úgy vélte, hogy a piacok nem voltak felkészülve Trump győzelmére. Nagyon sok pénz áramlik most a biztos menedékekbe, így elsősorban az aranyba és a japán jenbe. Az arany már az ázsiai kereskedésben nagyot emelkedett, amikor kezdtek érkezni a Clinton - és a piaci résztvevők többsége - számára riasztó hírek a részeredményekről.


Gartman szerint a dollár is erősödni fog, mert Trump várhatóan protekcionista politikája elsősorban az Amerikába exportáló gazdaságokat fogja hátrányosan érinteni, így mindenekelőtt Európát, azon belül is különösen Németországot. Gartman nem csinált titkot abból, hogy ő is Trumpra szavazott, és hozzátette, hogy a választás fő nyertese a befeketési eszközök között az arany lesz. A várhatóan növekvő infrastrukturális beruházások miatt emelkedhet többek között a vas és a vörösréz ára is, míg az olajé csökkenni fog, mert Trump növelni akarja az amerikai olaj- és földgázkitermelést és a szénbányászatot is.

Globális recesszió a küszöbön?

Frissítve: október 25. 

Az utóbbi időben egyre több neves befektető, elemző és intézmény figyelmeztet, hogy növekednek a kockázatok a világgazdaságban, a 2008-as válság utáni - amúgy is elég gyenge - fellendülés kifulladóban van. Nem csak az értékpapírpiacok résztvevőinek, de az úgynevezett "átlagembereknek" is nehéz időkre kell felkészülniük. 

I.) Az IMF figyelmeztetése

A Brexit, a jüan leértékelődése, a világgazdaság lassulása, a nyersanyagárak csökkenése elsősorban a befektetők hangulatát, kockázatvállalási kedvét befolyásolta negatívan, de mindezek a globális pénzügyi rendszert is kedvezőtlenül befolyásolják.

Októberi globális pénzügyi stabilitási jelentésében a - vészmadárkodással nem vádolható - IMF három fő problémára hívta fel a figyelmet. A középtávú kockázatok fokozatosan nőnek. A legfejlettebb gazdaságok, az USA, az EU és Japán különböző ciklikus kihívásokkal néznek szembe, és ezek mindegyike komoly akadályt jelent a pénzügyi rendszer működésére nézve. A fejlett országok még mindig egy alacsony növekedés és alacsony kamatok által meghatározott környezetben vannak, és ez alacsonyan tartja a vállalatok nyereségességét is. A tartósan alacsony növekedés és az alacsony profitok pedig negatív visszacsatolást eredményeznek a gazdaság jövőjére nézve, hiszen a cégek emiatt halogatják a beruházásokat, és a kívánatosnál kevesebb munkahely jön létre. 

A három legnagyobb gondot az IMF szerint a következők jelentik. 

1.) Az európai bankrendszer komoly krízisben van, ami figyelmeztető jel az egész világgazdaság számára. Az európai bankok még mindig nem heverték ki a válság hatásait. Főleg az EU déli tagállamaiban magas a nem fizető adósok aránya, ami nagy terhet ró az egész pénzügyi szektorra. Mivel a bankok jelentős része veszteséges, és a negatív kamatoknak köszönhetően a többi országban is legfeljebb minimális nyereséget tudnak elérni a pénzintézetek, a befektetők nem tolonganak a szektor körül. Így a bankok feltőkésítése komoly akadályokba ütközik, a hitelezés alacsony szintje pedig visszafogja a gazdaság egészét, leginkább éppen azokban az országokban, ahol a válság miatt a legnagyobb volt a visszaesés. 

2.) A globális adósság rekordszintet ért el. A kormányok világszerte egyre több kötvényt bocsátanak ki, hogy a költségvetési deficitet finanszírozzák. Ezt megkönnyítik a rekord alacsony szintű kamatok, ami miatt sok országnak a most kibocsátott kötvények után nemhogy nem kell fizetnie kamatot, hanem még neki fizetnek a befektetők. (Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy kölcsönügyletnél a kölcsöadó fizessen azért a lehetőségért, hogy kölcsönadhatja a pénzét...) A költekezés azonban folyamatosan veszít hatásából, az alacsony - sőt sok esetben negatív - kamatok sem turbózzák fel a gazdaságot. Közben az államadósság GDP-hez viszonyított aránya egyre nő világszerte. A legnagyobb gondot Ázsia két legjelentősebb gazdasága jelenti, Kína teljes eladósodottsága a GDP 246%-a, Japánban ez a szám 228% a tavalyi adatok alapján.

3.) A feltörekvő országokban a nem pénzügyi vállalkozások eladósodottsága a GDP-hez képest szintén nő, ami a csődök szaporodását vetíti előre ezekben a gazdaságokban, ami nem csak logikus következmény, de a múltban már több válság tört ki a fejlődő országokban emiatt. Különösen a kínai "árnyékbankok" jelentenek kockázatot, amire a hazánkban is közismert Soros György is többször figyelmeztetett. Az, hogy a kínai kormány engedi, sőt bátorítja a hitelezés növelését, az adósságszint ellenőrizetlen növekedését okozza, és a kockázatkezelés elhanyagolását mutatja. Egy újabb válságban a hitelek nagy tömege dőlhet be, ami a kínai gazdaság méretei, és a világgazdaságban elfoglalt helye miatt súlyos globális krízishez vezethet.

Az IMF jelentése ezekre a kockázatokra igazi megoldást nem kínál, bár ad néhány tanácsot elsősorban a kormányzatok és a jegybankok számára, ami persze a megtakarításaikért aggódó befektetőknek nem jelent segítséget. Nekik más forrásokból kell tájékozódni, ha fel akarják vértezni magukat a várható kihívásokkal szemben.


II.) Mohamed El-Erian szerint nehéz idők jönnek a befektetőkre

Mohamed El-Erian a legismertebb közgazdászok egyike, korábban a világ legnagyobb kötvényalapját kezelő amerikai PIMCO vezérigazgatója, ahol a korábban kötvénykirálynak is nevezett Bill Gross társa volt. Jelenleg a PIMCO anyacégének, az Allianznak a vezető közgazdasági tanácsadója. Az Arany Világtanács legutóbbi kiadványában őt kérdezték arról, hogy hogyan lehet okosan befektetni a jelenlegi alacsony kamatok közepette. 

El-Erian kiemelte, hogy figyelemreméltó az a nyugodtság, amellyel a piacok fogadják a sok esetben meglepő politikai fejleményeket, legyen szó a kicsit sem szokványos amerikai választási kampányról, vagy a Brexitről. Ennek hátterében szerinte a jegybankok mindenhatóságába vetett már-már vak hit áll, mert azok az utóbbi években a laza monetáris politikán keresztül minimálisra csökkentették a volatilitást, és a különböző politikai vagy gazdasági események alig fejtettek ki hatást az értékpapírpiacokon. El-Erian azt gyanítja, hogy a jegybankok hatékonysága csökken, így a jövőben számítani kell arra, hogy egy-egy nem várt esemény a piacokat a korábbiaknál jobban meg fogja rengetni.


El-Erian három fő kockázatot lát a világgazdaságban. Az első az erősödő  politikai polarizáció, amely szerinte hátráltatja egy átfogó gazdasági reform bevezetését, ami lehetővé tenné a hosszú távú, fenntartható növekedést. A második a világban látható jövedelmi, vagyoni és a lehetőségekben megmutatkozó egyenlőtlenségek növekedése. Ez tovább növeli a népesség nagy tömegeinek elkeseredettségét, és még inkább elbátortalanítja a politikusokat a reformok bevezetésében. A harmadik a gazdasági-pénzügyi rendszer, amely már jónéhány éve a jövőtől "kölcsönzi" a növekedést, más szóval feléljük a jövőnket. Anélkül nő világszerte az államadósság, hogy javulnának a kilátások a fenntartható növekedésre.


A jelenlegi, már régóta kiegyensúlyozatlan makrogazdasági politika növeli a kockázatát a váratlan piaci árfolyammozgásoknak, különösen a jegybankokba vetett - korábban már említett - szinte vak bizalomnak köszönhetően. Ha ehhez hozzávesszük a politikai elittel szemben az Atlanti-óceán mindkét oldalán fellépő mozgalmak szaporodását és a radikalizmus növekedését, akkor egyértelmű, hogy a korábbaiaknál gyakoribb és nagyobb hirtelen ármozgásokra kell felkészülnünk.


Míg korábban a negatív kamatok - vagy akár a hosszú időn keresztül alacsonyan tartott kamatok - elképzelhetennek számítottak a közgazdaságtanban, ma elértünk oda, hogy a világban létező államadósság mintegy 30 százaléka negatívan kamatozik. Ez torzítja az értékpapírpiacok összességét, mert a hosszú ideje ultra alacsony kamatszint mellett csak növekvő kockázatvállalással lehet pozitív hozamokat elérni, így egyszerre túl sok piaci résztvevő vállal túl nagy rizikót. Ezáltal a piacok árképzési mechanizmusa torzul, a legtöbb befektetési eszköz ára elszakadt a fundamentumoktól. Ez egyúttal csökkenti a portfólió diverzifikációjának hatásosságát is - például nem igaz már, hogy a részvényárak csökkenésekor emelkednek a kötvények, és így a portfóliót ezek megfelelő arányával kiegyensúlyozottá tehetjük. El-Erian szerint a korábbi évekhez képest jóval alacsonyabb hozamokra kell felkészülni, emellett megnő a volatilitás, és egyre többször fordul majd elő, hogy előre nem látható módon korrelálnak egymással az árak egymástól teljesen eltérő befektetési eszközök esetében. Mindezek különösen megnehezítik a hosszú távon gondolkodó intézményi befektetők, például nyugdíjalapok helyzetét. 


El-Erian szerint a kockázatok csökkenthetők a készpénznek a portfólióban a megszokottnál nagyobb arányával és az arannyal. Az arany árfolyamában ráadásul jelentős növekedési potenciál van, ha előbb vagy utóbb a jegybankok likviditásbővítésre tett óriási erőfeszítései végre beindítják az infláció növekedését. Az aranyár emelkedéséhez nem is szükséges a ténylegesen növekvő infláció, elég lehet már az ezzel kapcsolatos várakozások megjelenése is. El-Erian úgy látja, hogy ezt az összefüggést egyre több befektető ismeri fel, és mivel egyre inkább nőnek a félelmek a részvények és a kötvények túlértékeltsége miatt, érezhetően erősödik az arany iránti kereslet.

Rekordszinten a globális adósság

Ray Dalio szerint az arany a legjobb menedék

A világgazdaság működését, összefüggéseit megérteni nem egyszerű feladat. A különböző - sokszor egymással ellentétes - hatások eredőjét kiszámítani a legjobb közgazdászok számára is komoly kihívást jelent. Aki pedig befektet, azt az érdekli leginkább, hogy mindezek a különböző erők milyen árfolyammozgásokat eredményeznek a tőkepiacokon. Manapság, a rekord alacsony - sok országban már negatív - kamatok világában pedig mindenki, akinek van megtakarított pénze, rákényszerül arra, hogy befektetővé váljon, ha nem akarja elfogadni, hogy az inflációt sem elérő kamatokon keresztül a vagyona lassan, de biztosan elolvadjon.


A közgazdaságtan mint tudomány fontosságát jelzi az is, hogy legjobbnak tartott művelőit évről évre Nobel-díjjal jutalmazzák. Az ily módon kitüntetett kiemelkedő tudósok azonban nem feltétlenül sikeresek befektetőként, legtöbbjük meg sem próbálja, hogy az egyetemek és kutatóintézetek nyugalmas világát felcserélje a pénzügyi piacok kiszámíthatlanságával. Van a díjaknál objektívebb mérce is, nevezetesen a siker. 1998-ban komoly pénzügyi válsághoz vezetett az LTCM hedge fund (fedezeti alap) csődje, melynek három vezetője közül kettő egy évvel korábban kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat. (A bukás akkora volt, hogy a Fed vezetésével a világ legnagyobb bankjainak kellett összefogni, hogy a globális pénzügyi rendszer működése ne inogjon meg. A történteket egy nagy sikerű könyv is elemezte.) 


Sok kiváló közgazdász azonban sosem dolgozott az egyetemek védett környezetében, hanem a szabad piacon, befektetések menedzseléséből akart élni. Akik ebben a világban tartósan kiemelkedő sikereket tudnak elérni, azokra érdemes odafigyelni, hiszen komoly tudás nélkül nem lehet az állandóan változó gazdasági környezetben sorozatban jó döntéseket hozni. Soros György nevét mindenki ismeri, nézeteit sokan vitatják, az azonban nem vitás, hogy nem tehetett volna szert sok milliárd dolláros vagyonra, ha nem lett volna zseniális befektető.

Ray Dalio is nagyágyúnak számít a sok milliárd dolláros befektetési alapok kezelői között. A minap pedig éppen a Fed meghívására tartott előadást jegybanki vezetők számára. Mint kifejtette, a világgazdaságban az eladósodottság soha nem volt olyan magas, mint most, az IMF legfrissebb adatai szerint 152 billió dollár, ami a globális GDP-nek nagyjából a kétszerese. A világgazdasági válság óta a kamatok rekord alacsony szinten vannak, a mennyiségi lazítási programok egymást érik, hatásuk azonban egyre kisebb, sőt gyakorlatilag már nem mérhető. További mozgástere a monetáris és a fiskális politikának már alig van. Japán van legközelebb a limithez, ahol az államadósság az éves GDP két és félszerese, Európa egy lépéssel mögötte, az USA egy-két lépéssel Európa mögött, kevéssel utánuk pedig Kína következik. Dalio megemlítette, hogy az amerikai társadalombiztosítási rendszer nem fenntartható, és belátható időn belül össze fog omlani - ez a probléma persze nem csak az óceán túloldalán fenyeget. A jegybankok pedig olyan helyzetbe manőverezték magukat, amiből nem lehet jól kijönni. Ha a Fed nem emeli meg az alapkamatot gyorsan, a következő recesszióban már nekik is negatív kamatokat kell bevezetni - ami egyébként máshol sem enyhítette a válságot. Ha viszont most kamatot emelnek, akkor a következmény óriási árfolyamesés lesz az értékpapírpiacokon, és ezen keresztül maga a Fed fogja kirobbantani a recessziót. Dalio szerint már egy százalékos kamatemelés is az utóbbi 35 év legnagyobb zuhanását okozná a kötvénypiacokon, de az emelkedő kamatok a részvényárfolyamokra is mindig rossz hatással vannak. A zuhanó eszközárak első körben a bankok mérlegét érintik negatívan, Dalio elsősorban az amúgy is a fizetőképesség határán táncoló európai bankokat félti. Ha pedig a bankok bedőlnek, az az egész világgazdaságra nézve pusztító hatást gyakorolna.


Ray Dalio szerint a világ nem fog összeomlani, az emberiség ennél sokkal nagyobb problémákat is túlélt. A katasztrófa pedig nem holnap fog bekövetkezni. A legfontosabb, hogy lehetőségeinkhez mérten felkészüljünk. Ha amúgy is a nulla közelében vagy akár alatta van a kamat, miért kellene pénzünket egy kétes fizetőképességű bankban tartani? Hiszen a pénzt - legalábbis egyelőre - kivehetjük, és tarthatjuk éppenséggel otthon vagy valahol egy trezorban is. (Ezt teszi például a világ egyik legnagyobb viszontbiztosítója, a Münchener Rück is.) Ha félünk attól, hogy az országunk valutája - például a magas államadósság miatt - elértéktelenedik, akkor átválthatjuk más valutára is - persze szintén készpénzben. 


Dalio úgy véli, hogy a készpénznél is jobb alternatíva az arany, amely már legalább 5000 éve biztosította a vagyonok értékének megőrzését. Ha bekövetkezik a legrosszabb, amitől tarthatunk, a legjobb biztosítási kötvénynek az arany és az ezüst fog bizonyulni.

TP 

Pánik az aranynál

Október 4-én, kedden hatalmasat zuhant az arany ára elsősorban dollárban, de a dollár erősödése ellenére minden más devizában is. Több mint három hónapja, még a Brexit-népszavazást megelőzően volt ilyen alacsonyan a sárga nemesfém árfolyama. Mivel elesett az 1306 dollárnál lévő támasz, az ár gyorsan 1300 dollár alá bukott, és meg sem állt 1270 dollárig, ami 3 százalékos esést jelentett néhány órán belül.

Több hír is csökkentette az arany mint menekülési eszköz vonzerejét, így a Brexit közelgő dátuma (amely nagy mértékben gyengítette a fontot és erősítette a dollárt), és az IMF részéről kiadott elemzés, miszerint az amerikai infláció a vártnál jóval hamarabb elérheti a Fed által kitűzött célszintet. A legnagyobb hatással azonban Jeffrey Lacker, a Fed richmondi körzeti vezetőjének beszéde volt. Lacker annak a véleményének adott hangot, hogy a Fednek minél hamarabb nagy lépésekben kellene emelnie az alapkamatot. Az amerikai munkaerőpiac szerinte jó helyzete és a 2 százalékhoz közelítő infláció miatt az alapkamatnak már másfél százalék körül kellene lennie, nem pedig a jelenlegi, fél százalék alatti szinten, ami hosszútávú összehasonlításban rendkívül alacsonynak számít. Elemzők szerint a jegybank szerepét betöltő Fed decemberben valóban kamatot emelhet, de a várakozás szerint csak kis mértékben. 


Lacker előadásában párhuzamot vont az 1994-es évvel, amikor az Alan Greenspan vezette Fed egy év alatt viszonylag nagy lépésekkel 3-ról 6 százalékra emelte a kamatot, pedig az infláció csak kicsivel volt a Fed célja fölött. Lacker úgy véli, hogy hasonlóan az akkorihoz, megelőző szándékkal most is gyorsan kellene emelni az alapkamatot, hogy elkerülhető legyen egy olyan helyzet, amikor kicsúszik az ellenőrzés a Fed kezéből, és emiatt drasztikusabb lépésekre kényszerülnének. Tudvalévő, hogy sok közgazdász már régóta figyelmeztet, hogy az évek óta rekord alacsony szinten lévő kamatok a pénz előbb-utóbb hirtelen beinduló értékvesztéséhez, akár hiperinflációhoz vezethetnek. 


Lacker korábban többször szavazott a Fed nyíltpiaci (többek között az alapkamatról döntő) bizottságában a kamatemelésre, de idén nincs szavazati joga, csak részt vesz a tanácskozásokon. A bizottság legutóbbi ülésén három tag szavazott az emelésre, és ezzel egyértelmű kisebbségben maradtak.


TP

Hamis aranytömbök a piacon

Az utóbbi hónapokban megnőtt a cégünkhöz behozott vagy beküldött hamis aranylapkák és érmék száma. Voltak ügyfelek, akik eladni vagy zálogba adni szerették volna addig féltve őrzött "kincsüket", de egy ékszerész például a számára vételre felkínált lapkákból hozott be egy mintapéldányt, hogy meggyőződjön a valódiságáról, mielőtt megvesz egy nagy mennyiséget.

Eltekintve egy-két nagyon rossz minőségű érmétől, melyeken már messziről látszott, hogy hamisítványok, többnyire az eredetihez megtévesztően hasonló példányokkal találkoztunk. Ezekről még szakember sem tudta ránézésre megállapítani, hogy nem valódiak. Színük és a felszínükön látható minta alapján eredetinek tűntek, ráadásul látszólag gyári műanyag tokban, amely természetesen szintén hamis volt. A zárt műanyag tok nemcsak azért érdekes, mert hitelesebbnek tűnik általa a hamisítvány, hanem azért is, mert a tokon keresztül nehezebb vizsgálni a benne lévő lapkát. Sűrűséget vagy az anyagban az ultrahang terjedési sebességét megmérni csak kicsomagolás után lehet, míg a befektetési aranyat éppen azért is szokták azonosító számot és gyártói eredetigazolást tartalmazó tokba tenni, hogy ebben a becsomagolt állapotában legyen forgalomképes.

A negatív érték azt mutatja, hogy a tömböt vonzza a mágnes, tehát nem lehet aranyból

 
Természetesen mi minden hozzánk bekerülő aranytárgyat megvizsgálunk, mielőtt zálogbavétel vagy megvásárlás céljából átvennénk. Van egy biztos módszer, amivel a befektetési aranyat gyári csomagoláson keresztül is meg lehet vizsgálni, és mi ezt minden esetben meg is tesszük. Mivel az arany azon kevés anyagok közé tartozik, amelyek diamagnetikusak, tehát egy mágneses térből kitörni igyekeznek, a legtöbb fémet viszont többé-kevésbé vonzza a mágnes, így egy precíz mérleg és egy erős mágnes alkalmazásával egyértelműen bizonyítható, hogy egy aranytömb színaranyból van-e, vagy tartalmaz más, többé-kevésbé mágnesezhető anyagot, pl. wolframot. A valóban színaranyból készült tömbök elsősorban tömegjüktől (kisebb mértékben alakjuktól is) függő mértékben taszítják a tőlük néhány milliméterre elhelyezkedő mágnest, ezt az erőhatást pedig a 0,001 gramm pontosságú mérleg meg is méri. A mérleg által mutatott értéknek egy - az adott aranytömbre jellemző - szűk intervallumba kell esnie. Ha nem így van, akkor nagy valószínűséggel hamisítvánnyal állunk szemben - bár előfordult már olyan is, hogy az aranyba vagy a csomagolásba gyártási hiba folytán bekerült vas vagy egyéb mágneses anyag okozta az eltérést.

A sűrűségmérés Arkhimédész módszerével történik. Ez sajnos sárgaréz...

Amennyiben a mágneses mérleg alapján kétséges az arany valódisága, akkor - ha az ügyfél hozzájárul - a tömböt kicsomagoljuk, és így már tudunk sűrűséget is mérni. A mellékelt fotókon látszik, hogy a Perth Mint 10 grammos lapkájának hamisítványánál ezt meg is tettük. A kívülről színarany réteggel bevont lapka sűrűsége nem egészen fele volt a valódiénak, mindössze 9,5 g/cm3. Túl azon, hogy a kicsomagolt lapka tömege sem volt egészen 10 gramm, a mérések megmutatták, hogy a szépen csillogó felszín alatt sárgaréz van.


A hamisításnak a sárgaréztömb aranyréteggel történő bevonásánál kifinomultabb módja is van. Az aranynál szintén jóval értéktelenebb wolfram (angol nyelterületen tungsten) sűrűsége ugyanis szinte pontosan megegyezik az aranyéval. A profi hamisítványok emiatt wolfram felhasználásával készülnek, és kívülről arannyal vonják be őket. Ez esetben a sűrűségmérés nem segít, bár a mágneses mérleg - amit minden esetben alkalmazunk - már megmutatja, hogy gond van a tömbbel. Ha biztosra akarunk menni, egy másik vizsgálati módszert is bevetünk, és megmérjük a tárgyban az ultrahang terjedési sebességét. A különböző fémekben és ötvözetekben az ultrahang más-más sebességgel terjed, így egyértelműen kiszűrhető, ha egy aranytárgyon belül egy más fémből álló mag van, és az is, ha az aranyat más fémmel ötvözték. Mivel már kis mennyiségű wolfram jelenléte is kimutatható ezzel a módszerrel, ezért vevőink biztosak lehetnek benne, hogy tőlünk csak valódi aranyat kapnak.

Óvakodni kell azonban a magánszemélyek, különösen az ismeretlenek által felajánlott, gyanúsan olcsó aranytömböktől. Komoly cég nem fogja kockáztatni a hírnevét néhány kétes eredetű tömb eladásáért, de az is igaz, hogy nem minden cég rendelkezik megfelelő műszerekkel, amivel felvásárláskor ki tudják szűrni a hamisítványokat. Ha azonban körültekintően járunk el, akkor kisebb a kockázata, hogy hamis aranyat vegyünk, mint hogy hamis pénzt kapjunk valahol.



TP