2016. december 31., szombat

Arany vagy bitcoin?

Az amerikai választás óta - a legtöbb elemző várakozásával ellentétben - a részvénypiacokon jelentős áremelkedés volt tapasztalható, ami a dollár erősödésével és az arany gyengülésével járt együtt. Ennek fő oka a Trump által beindítani tervezett infrastrukturális beruházások, és az általános várakozás, ami egy új elnök beiktatását meg szokta előzni. Ez a jelenség többnyire az új elnök beiktatásáig tart, utána általában kiderül, hogy hosszú időnek kell eltelni, mire a várt pozitív gazdasági fejlemények ténylegesen bekövetkeznek, és hogy az oda vezető út korántsem zökkenőmentes. Várható, hogy amíg a részvényárfolyamok emelkedése nem törik meg, addig az aranyár is eladói nyomás alatt lehet. Az összefüggésekről sok érdekes elemzés jelent meg, de ezekről az elmúlt hetekben nem tudtam írni, mert az alacsony aranyár miatt jelentősen megnőtt a kereslet cégünknél a befektetési arany iránt, és így blogírásra nem maradt idő. 

Viszont egyik kedves rokonom a minap egy érdekes kérdést tett fel. Az arany vagy a bitcoin a jobb befektetés, különösen egy esetleges krízis bekövetkeztekor? 




Röviden megpróbáltam neki összefoglalni, mit gondoltam erről az eddigi - nem túl célirányos - olvasmányaim alapján kialakult, szerény tudásom birtokában.

Amiben többé-kevésbé hasonlít az arany és a bitcoin:
1.) Mindegyikkel folyamatosan kereskednek a világ megfelelő piacain, tehát mindegyik többé-kevésbé likvidnek számít, bár az arany e tekintetben előnyben van.
2.) Fentiek miatt mindkettő értéke független attól, hogy hol kívánjuk beváltani, elvileg a világ bármely országában nagyjából ugyanannyit ér.
3.) Mindkettő független a hivatalos pénzügyi rendszertől, elvileg a mennyiségük, kibocsátásuk erősen limitált (állítólag a bitcoin mögött álló blockchain-technológia nagyon hatékonyan kizárja a manipulácót), ezért a jegybanki és a gazdaságpolitika nem tudja őket elértékteleníteni, mint a hivatalos fizetőeszközöket. (Bár negatívan hatna a bitcoin értékére, ha egy zseni pár év múlva megtalálná a módját, hogy milliószámra hozzon létre bitcoinokat. Most ez tudtommal lehetetlennek tűnik, de mi van, ha mégse az?)
4.) Mindegyik kívül van a hivatalos bankrendszeren, és bizonyos értelemben a hatóságok látókörén is, így esetleges vagyonelkobzások, vagyonadók elől viszonylag könnyen elrejthető. Ugyanígy a bankszámlánkat feltörő hackerek elől is többé-kevésbé védettek.

A különbségek:
1.) Az arany kis helyet igényel, ezért könnyen tárolható, szállítható a segítségével akár rendkívül nagy érték. Viszont ha megtalálják, akkor ellophatják, elkobozhatják, a bitcoint viszont szállítani sem kell. Ez egy pont a bitcoin javára.
2.) Az arany jóval ismertebb, sokkal többen kereskednek vele, ezért a volatilitása más valutákhoz képest sokkal kisebb, kiszámíthatóbb. Nehéz megmondani, mi irányítja a bitcoin árfolyamát, az arany árát befolyásoló tényezők jobban feltérképezhetők és megérthetők. Egy pont az aranynak.
3.) Az aranynak mint fizető- és értékmegőrző (befektetési) eszköznek 5-6000 éves múltja van, a bitcoinnak néhány éves. Az arany kézzelfogható, legalább Mózes ideje óta mindenki ismeri (hirtelen a Kivonulás könyvéből az egyiptomiak ékszerei és az aranyborjú jutott eszembe), és az értéke emberöltőkön át alig változik, pl. egy jó (nem konfekció) öltöny vagy egy új autó aranyban több mint 100 évvel ezelőtt is nagyjából annyiba került, mint ma. Az arany sosem veszti el az értékét, de háborúban különösen értékes lehet. (Azt mondják, hogy a II. világháborúban egy uncia arannyal meg lehetett menteni a deportálástól egy embert.) A bitcoin rendkívül izgalmas dolog, de teljes mértékben a ma már megszokott, azonban pár évtizede még nem is létezett infrastruktúrára támaszkodik. Ha nincs interneted, pláne ha esetleg még áram sincs, semmit sem érsz a bitcoinjaiddal. Aki ezt választja, még inkább kiszolgáltatottá válik a modern infrastruktúrának, aminek a sérülékenysége (lásd hackertámadások) sajnos egyre nyilvánvalóbb. Háború, természeti katasztrófák stb. esetén a bitcoin semmit sem érne. Pont ezekben a helyzetekben verhetetlen az arany. Persze csak akkor, ha számunkra hozzáférhető helyen van.

Ha tehát befektetésre, azaz hosszabb távú vagyonmegőrzésre vagy akár -gyarapításra gondolunk, vagy esetleg krízishelyzetben felhasználható "életbiztosításra", akkor az arany a jobb választás. Ha a rövid távú nyereségszerzés a cél (amit spekulációnak is szoktak hívni), akkor a bitcoin talán jobb is az aranynál, de sokkal nagyobb a bukás kockázata is. 

Hozzá kell tenni, hogy az utóbbi hetekben a bitcoin árfolyama látványosan emelkedett, miközben az arany "szenvedett". Ennek egyik - talán fő - oka lehet, hogy a bitcoinnal érdekes piramisjátékot szerveztek valakik, aminek a lényege, hogy minden új belépő  - későbbi nyereség reményében - bizonyos számú bitcoint vesz, hogy azt továbbutalja korábbi belépők számára. Ennek a piramisjátéknak az összeomlásáig az árfolyam tovább is emelkedhet. Utána várhatóan az árfolyam is beszakad. A probléma, hogy nem lehet tudni, hogy a piramisjáték holnap, vagy csak hónapok múlva fog összeomlani. 

2016. november 9., szerda

Gartman: Trump győzelméből az arany profitálhat leginkább


Dennis Gartman nem nevezhető gold bugnak, azaz notóriusan az aranybefektetést ajánló elemzőnek. Ezért különösen érdekes, amit Trump megválasztása után a CNBC-nek nyilatkozott.



 

Az adó reggeli műsorában úgy vélte, hogy a piacok nem voltak felkészülve Trump győzelmére. Nagyon sok pénz áramlik most a biztos menedékekbe, így elsősorban az aranyba és a japán jenbe. Az arany már az ázsiai kereskedésben nagyot emelkedett, amikor kezdtek érkezni a Clinton - és a piaci résztvevők többsége - számára riasztó hírek a részeredményekről.


Gartman szerint a dollár is erősödni fog, mert Trump várhatóan protekcionista politikája elsősorban az Amerikába exportáló gazdaságokat fogja hátrányosan érinteni, így mindenekelőtt Európát, azon belül is különösen Németországot. Gartman nem csinált titkot abból, hogy ő is Trumpra szavazott, és hozzátette, hogy a választás fő nyertese a befeketési eszközök között az arany lesz. A várhatóan növekvő infrastrukturális beruházások miatt emelkedhet többek között a vas és a vörösréz ára is, míg az olajé csökkenni fog, mert Trump növelni akarja az amerikai olaj- és földgázkitermelést és a szénbányászatot is.

2016. október 18., kedd

Globális recesszió a küszöbön?


Frissítve: október 25. 


Az utóbbi időben egyre több neves befektető, elemző és intézmény figyelmeztet, hogy növekednek a kockázatok a világgazdaságban, a 2008-as válság utáni - amúgy is elég gyenge - fellendülés kifulladóban van. Nem csak az értékpapírpiacok résztvevőinek, de az úgynevezett "átlagembereknek" is nehéz időkre kell felkészülniük. 

I.) Az IMF figyelmeztetése

A Brexit, a jüan leértékelődése, a világgazdaság lassulása, a nyersanyagárak csökkenése elsősorban a befektetők hangulatát, kockázatvállalási kedvét befolyásolta negatívan, de mindezek a globális pénzügyi rendszert is kedvezőtlenül befolyásolják.

Októberi globális pénzügyi stabilitási jelentésében a - vészmadárkodással nem vádolható - IMF három fő problémára hívta fel a figyelmet. A középtávú kockázatok fokozatosan nőnek. A legfejlettebb gazdaságok, az USA, az EU és Japán különböző ciklikus kihívásokkal néznek szembe, és ezek mindegyike komoly akadályt jelent a pénzügyi rendszer működésére nézve. A fejlett országok még mindig egy alacsony növekedés és alacsony kamatok által meghatározott környezetben vannak, és ez alacsonyan tartja a vállalatok nyereségességét is. A tartósan alacsony növekedés és az alacsony profitok pedig negatív visszacsatolást eredményeznek a gazdaság jövőjére nézve, hiszen a cégek emiatt halogatják a beruházásokat, és a kívánatosnál kevesebb munkahely jön létre. 




A három legnagyobb gondot az IMF szerint a következők jelentik. 

1.) Az európai bankrendszer komoly krízisben van, ami figyelmeztető jel az egész világgazdaság számára. Az európai bankok még mindig nem heverték ki a válság hatásait. Főleg az EU déli tagállamaiban magas a nem fizető adósok aránya, ami nagy terhet ró az egész pénzügyi szektorra. Mivel a bankok jelentős része veszteséges, és a negatív kamatoknak köszönhetően a többi országban is legfeljebb minimális nyereséget tudnak elérni a pénzintézetek, a befektetők nem tolonganak a szektor körül. Így a bankok feltőkésítése komoly akadályokba ütközik, a hitelezés alacsony szintje pedig visszafogja a gazdaság egészét, leginkább éppen azokban az országokban, ahol a válság miatt a legnagyobb volt a visszaesés. 

2.) A globális adósság rekordszintet ért el. A kormányok világszerte egyre több kötvényt bocsátanak ki, hogy a költségvetési deficitet finanszírozzák. Ezt megkönnyítik a rekord alacsony szintű kamatok, ami miatt sok országnak a most kibocsátott kötvények után nemhogy nem kell fizetnie kamatot, hanem még neki fizetnek a befektetők. (Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy kölcsönügyletnél a kölcsöadó fizessen azért a lehetőségért, hogy kölcsönadhatja a pénzét...) A költekezés azonban folyamatosan veszít hatásából, az alacsony - sőt sok esetben negatív - kamatok sem turbózzák fel a gazdaságot. Közben az államadósság GDP-hez viszonyított aránya egyre nő világszerte. A legnagyobb gondot Ázsia két legjelentősebb gazdasága jelenti, Kína teljes eladósodottsága a GDP 246%-a, Japánban ez a szám 228% a tavalyi adatok alapján.

3.) A feltörekvő országokban a nem pénzügyi vállalkozások eladósodottsága a GDP-hez képest szintén nő, ami a csődök szaporodását vetíti előre ezekben a gazdaságokban, ami nem csak logikus következmény, de a múltban már több válság tört ki a fejlődő országokban emiatt. Különösen a kínai "árnyékbankok" jelentenek kockázatot, amire a hazánkban is közismert Soros György is többször figyelmeztetett. Az, hogy a kínai kormány engedi, sőt bátorítja a hitelezés növelését, az adósságszint ellenőrizetlen növekedését okozza, és a kockázatkezelés elhanyagolását mutatja. Egy újabb válságban a hitelek nagy tömege dőlhet be, ami a kínai gazdaság méretei, és a világgazdaságban elfoglalt helye miatt súlyos globális krízishez vezethet.

Az IMF jelentése ezekre a kockázatokra igazi megoldást nem kínál, bár ad néhány tanácsot elsősorban a kormányzatok és a jegybankok számára, ami persze a megtakarításaikért aggódó befektetőknek nem jelent segítséget. Nekik más forrásokból kell tájékozódni, ha fel akarják vértezni magukat a várható kihívásokkal szemben.


II.) Mohamed El-Erian szerint nehéz idők jönnek a befektetőkre

Mohamed El-Erian a legismertebb közgazdászok egyike, korábban a világ legnagyobb kötvényalapját kezelő amerikai PIMCO vezérigazgatója, ahol a korábban kötvénykirálynak is nevezett Bill Gross társa volt. Jelenleg a PIMCO anyacégének, az Allianznak a vezető közgazdasági tanácsadója. Az Arany Világtanács legutóbbi kiadványában őt kérdezték arról, hogy hogyan lehet okosan befektetni a jelenlegi alacsony kamatok közepette. 




El-Erian kiemelte, hogy figyelemreméltó az a nyugodtság, amellyel a piacok fogadják a sok esetben meglepő politikai fejleményeket, legyen szó a kicsit sem szokványos amerikai választási kampányról, vagy a Brexitről. Ennek hátterében szerinte a jegybankok mindenhatóságába vetett már-már vak hit áll, mert azok az utóbbi években a laza monetáris politikán keresztül minimálisra csökkentették a volatilitást, és a különböző politikai vagy gazdasági események alig fejtettek ki hatást az értékpapírpiacokon. El-Erian azt gyanítja, hogy a jegybankok hatékonysága csökken, így a jövőben számítani kell arra, hogy egy-egy nem várt esemény a piacokat a korábbiaknál jobban meg fogja rengetni.


El-Erian három fő kockázatot lát a világgazdaságban. Az első az erősödő  politikai polarizáció, amely szerinte hátráltatja egy átfogó gazdasági reform bevezetését, ami lehetővé tenné a hosszú távú, fenntartható növekedést. A második a világban látható jövedelmi, vagyoni és a lehetőségekben megmutatkozó egyenlőtlenségek növekedése. Ez tovább növeli a népesség nagy tömegeinek elkeseredettségét, és még inkább elbátortalanítja a politikusokat a reformok bevezetésében. A harmadik a gazdasági-pénzügyi rendszer, amely már jónéhány éve a jövőtől "kölcsönzi" a növekedést, más szóval feléljük a jövőnket. Anélkül nő világszerte az államadósság, hogy javulnának a kilátások a fenntartható növekedésre.


A jelenlegi, már régóta kiegyensúlyozatlan makrogazdasági politika növeli a kockázatát a váratlan piaci árfolyammozgásoknak, különösen a jegybankokba vetett - korábban már említett - szinte vak bizalomnak köszönhetően. Ha ehhez hozzávesszük a politikai elittel szemben az Atlanti-óceán mindkét oldalán fellépő mozgalmak szaporodását és a radikalizmus növekedését, akkor egyértelmű, hogy a korábbaiaknál gyakoribb és nagyobb hirtelen ármozgásokra kell felkészülnünk.


Míg korábban a negatív kamatok - vagy akár a hosszú időn keresztül alacsonyan tartott kamatok - elképzelhetennek számítottak a közgazdaságtanban, ma elértünk oda, hogy a világban létező államadósság mintegy 30 százaléka negatívan kamatozik. Ez torzítja az értékpapírpiacok összességét, mert a hosszú ideje ultra alacsony kamatszint mellett csak növekvő kockázatvállalással lehet pozitív hozamokat elérni, így egyszerre túl sok piaci résztvevő vállal túl nagy rizikót. Ezáltal a piacok árképzési mechanizmusa torzul, a legtöbb befektetési eszköz ára elszakadt a fundamentumoktól. Ez egyúttal csökkenti a portfólió diverzifikációjának hatásosságát is - például nem igaz már, hogy a részvényárak csökkenésekor emelkednek a kötvények, és így a portfóliót ezek megfelelő arányával kiegyensúlyozottá tehetjük. El-Erian szerint a korábbi évekhez képest jóval alacsonyabb hozamokra kell felkészülni, emellett megnő a volatilitás, és egyre többször fordul majd elő, hogy előre nem látható módon korrelálnak egymással az árak egymástól teljesen eltérő befektetési eszközök esetében. Mindezek különösen megnehezítik a hosszú távon gondolkodó intézményi befektetők, például nyugdíjalapok helyzetét. 


El-Erian szerint a kockázatok csökkenthetők a készpénznek a portfólióban a megszokottnál nagyobb arányával és az arannyal. Az arany árfolyamában ráadásul jelentős növekedési potenciál van, ha előbb vagy utóbb a jegybankok likviditásbővítésre tett óriási erőfeszítései végre beindítják az infláció növekedését. Az aranyár emelkedéséhez nem is szükséges a ténylegesen növekvő infláció, elég lehet már az ezzel kapcsolatos várakozások megjelenése is. El-Erian úgy látja, hogy ezt az összefüggést egyre több befektető ismeri fel, és mivel egyre inkább nőnek a félelmek a részvények és a kötvények túlértékeltsége miatt, érezhetően erősödik az arany iránti kereslet.



2016. október 6., csütörtök

Rekordszinten a globális adósság

Ray Dalio szerint az arany a legjobb menedék


A világgazdaság működését, összefüggéseit megérteni nem egyszerű feladat. A különböző - sokszor egymással ellentétes - hatások eredőjét kiszámítani a legjobb közgazdászok számára is komoly kihívást jelent. Aki pedig befektet, azt az érdekli leginkább, hogy mindezek a különböző erők milyen árfolyammozgásokat eredményeznek a tőkepiacokon. Manapság, a rekord alacsony - sok országban már negatív - kamatok világában pedig mindenki, akinek van megtakarított pénze, rákényszerül arra, hogy befektetővé váljon, ha nem akarja elfogadni, hogy az inflációt sem elérő kamatokon keresztül a vagyona lassan, de biztosan elolvadjon.


A közgazdaságtan mint tudomány fontosságát jelzi az is, hogy legjobbnak tartott művelőit évről évre Nobel-díjjal jutalmazzák. Az ily módon kitüntetett kiemelkedő tudósok azonban nem feltétlenül sikeresek befektetőként, legtöbbjük meg sem próbálja, hogy az egyetemek és kutatóintézetek nyugalmas világát felcserélje a pénzügyi piacok kiszámíthatlanságával. Van a díjaknál objektívebb mérce is, nevezetesen a siker. 1998-ban komoly pénzügyi válsághoz vezetett az LTCM hedge fund (fedezeti alap) csődje, melynek három vezetője közül kettő egy évvel korábban kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat. (A bukás akkora volt, hogy a Fed vezetésével a világ legnagyobb bankjainak kellett összefogni, hogy a globális pénzügyi rendszer működése ne inogjon meg. A történteket egy nagy sikerű könyv is elemezte.) 


Sok kiváló közgazdász azonban sosem dolgozott az egyetemek védett környezetében, hanem a szabad piacon, befektetések menedzseléséből akart élni. Akik ebben a világban tartósan kiemelkedő sikereket tudnak elérni, azokra érdemes odafigyelni, hiszen komoly tudás nélkül nem lehet az állandóan változó gazdasági környezetben sorozatban jó döntéseket hozni. Soros György nevét mindenki ismeri, nézeteit sokan vitatják, az azonban nem vitás, hogy nem tehetett volna szert sok milliárd dolláros vagyonra, ha nem lett volna zseniális befektető.



Ray Dalio is nagyágyúnak számít a sok milliárd dolláros befektetési alapok kezelői között. A minap pedig éppen a Fed meghívására tartott előadást jegybanki vezetők számára. Mint kifejtette, a világgazdaságban az eladósodottság soha nem volt olyan magas, mint most, az IMF legfrissebb adatai szerint 152 billió dollár, ami a globális GDP-nek nagyjából a kétszerese. A világgazdasági válság óta a kamatok rekord alacsony szinten vannak, a mennyiségi lazítási programok egymást érik, hatásuk azonban egyre kisebb, sőt gyakorlatilag már nem mérhető. További mozgástere a monetáris és a fiskális politikának már alig van. Japán van legközelebb a limithez, ahol az államadósság az éves GDP két és félszerese, Európa egy lépéssel mögötte, az USA egy-két lépéssel Európa mögött, kevéssel utánuk pedig Kína következik. Dalio megemlítette, hogy az amerikai társadalombiztosítási rendszer nem fenntartható, és belátható időn belül össze fog omlani - ez a probléma persze nem csak az óceán túloldalán fenyeget. A jegybankok pedig olyan helyzetbe manőverezték magukat, amiből nem lehet jól kijönni. Ha a Fed nem emeli meg az alapkamatot gyorsan, a következő recesszióban már nekik is negatív kamatokat kell bevezetni - ami egyébként máshol sem enyhítette a válságot. Ha viszont most kamatot emelnek, akkor a következmény óriási árfolyamesés lesz az értékpapírpiacokon, és ezen keresztül maga a Fed fogja kirobbantani a recessziót. Dalio szerint már egy százalékos kamatemelés is az utóbbi 35 év legnagyobb zuhanását okozná a kötvénypiacokon, de az emelkedő kamatok a részvényárfolyamokra is mindig rossz hatással vannak. A zuhanó eszközárak első körben a bankok mérlegét érintik negatívan, Dalio elsősorban az amúgy is a fizetőképesség határán táncoló európai bankokat félti. Ha pedig a bankok bedőlnek, az az egész világgazdaságra nézve pusztító hatást gyakorolna.


Ray Dalio szerint a világ nem fog összeomlani, az emberiség ennél sokkal nagyobb problémákat is túlélt. A katasztrófa pedig nem holnap fog bekövetkezni. A legfontosabb, hogy lehetőségeinkhez mérten felkészüljünk. Ha amúgy is a nulla közelében vagy akár alatta van a kamat, miért kellene pénzünket egy kétes fizetőképességű bankban tartani? Hiszen a pénzt - legalábbis egyelőre - kivehetjük, és tarthatjuk éppenséggel otthon vagy valahol egy trezorban is. (Ezt teszi például a világ egyik legnagyobb viszontbiztosítója, a Münchener Rück is.) Ha félünk attól, hogy az országunk valutája - például a magas államadósság miatt - elértéktelenedik, akkor átválthatjuk más valutára is - persze szintén készpénzben. 


Dalio úgy véli, hogy a készpénznél is jobb alternatíva az arany, amely már legalább 5000 éve biztosította a vagyonok értékének megőrzését. Ha bekövetkezik a legrosszabb, amitől tarthatunk, a legjobb biztosítási kötvénynek az arany és az ezüst fog bizonyulni.

TP 

2016. október 4., kedd

Pánik az aranynál


Október 4-én, kedden hatalmasat zuhant az arany ára elsősorban dollárban, de a dollár erősödése ellenére minden más devizában is. Több mint három hónapja, még a Brexit-népszavazást megelőzően volt ilyen alacsonyan a sárga nemesfém árfolyama. Mivel elesett az 1306 dollárnál lévő támasz, az ár gyorsan 1300 dollár alá bukott, és meg sem állt 1270 dollárig, ami 3 százalékos esést jelentett néhány órán belül.




Több hír is csökkentette az arany mint menekülési eszköz vonzerejét, így a Brexit közelgő dátuma (amely nagy mértékben gyengítette a fontot és erősítette a dollárt), és az IMF részéről kiadott elemzés, miszerint az amerikai infláció a vártnál jóval hamarabb elérheti a Fed által kitűzött célszintet. A legnagyobb hatással azonban Jeffrey Lacker, a Fed richmondi körzeti vezetőjének beszéde volt. Lacker annak a véleményének adott hangot, hogy a Fednek minél hamarabb nagy lépésekben kellene emelnie az alapkamatot. Az amerikai munkaerőpiac szerinte jó helyzete és a 2 százalékhoz közelítő infláció miatt az alapkamatnak már másfél százalék körül kellene lennie, nem pedig a jelenlegi, fél százalék alatti szinten, ami hosszútávú összehasonlításban rendkívül alacsonynak számít. Elemzők szerint a jegybank szerepét betöltő Fed decemberben valóban kamatot emelhet, de a várakozás szerint csak kis mértékben. 


Lacker előadásában párhuzamot vont az 1994-es évvel, amikor az Alan Greenspan vezette Fed egy év alatt viszonylag nagy lépésekkel 3-ról 6 százalékra emelte a kamatot, pedig az infláció csak kicsivel volt a Fed célja fölött. Lacker úgy véli, hogy hasonlóan az akkorihoz, megelőző szándékkal most is gyorsan kellene emelni az alapkamatot, hogy elkerülhető legyen egy olyan helyzet, amikor kicsúszik az ellenőrzés a Fed kezéből, és emiatt drasztikusabb lépésekre kényszerülnének. Tudvalévő, hogy sok közgazdász már régóta figyelmeztet, hogy az évek óta rekord alacsony szinten lévő kamatok a pénz előbb-utóbb hirtelen beinduló értékvesztéséhez, akár hiperinflációhoz vezethetnek. 


Lacker korábban többször szavazott a Fed nyíltpiaci (többek között az alapkamatról döntő) bizottságában a kamatemelésre, de idén nincs szavazati joga, csak részt vesz a tanácskozásokon. A bizottság legutóbbi ülésén három tag szavazott az emelésre, és ezzel egyértelmű kisebbségben maradtak.


TP

2016. október 3., hétfő

Hamis aranytömbök a piacon

Az utóbbi hónapokban megnőtt a cégünkhöz behozott vagy beküldött hamis aranylapkák és érmék száma. Voltak ügyfelek, akik eladni vagy zálogba adni szerették volna addig féltve őrzött "kincsüket", de egy ékszerész például a számára vételre felkínált lapkákból hozott be egy mintapéldányt, hogy meggyőződjön a valódiságáról, mielőtt megvesz egy nagy mennyiséget.

Eltekintve egy-két nagyon rossz minőségű érmétől, melyeken már messziről látszott, hogy hamisítványok, többnyire az eredetihez megtévesztően hasonló példányokkal találkoztunk. Ezekről még szakember sem tudta ránézésre megállapítani, hogy nem valódiak. Színük és a felszínükön látható minta alapján eredetinek tűntek, ráadásul látszólag gyári műanyag tokban, amely természetesen szintén hamis volt. A zárt műanyag tok nemcsak azért érdekes, mert hitelesebbnek tűnik általa a hamisítvány, hanem azért is, mert a tokon keresztül nehezebb vizsgálni a benne lévő lapkát. Sűrűséget vagy az anyagban az ultrahang terjedési sebességét megmérni csak kicsomagolás után lehet, míg a befektetési aranyat éppen azért is szokták azonosító számot és gyártói eredetigazolást tartalmazó tokba tenni, hogy ebben a becsomagolt állapotában legyen forgalomképes.


A negatív érték azt mutatja, hogy a tömböt vonzza a mágnes, tehát nem lehet aranyból
 
Természetesen mi minden hozzánk bekerülő aranytárgyat megvizsgálunk, mielőtt zálogbavétel vagy megvásárlás céljából átvennénk. Van egy biztos módszer, amivel a befektetési aranyat gyári csomagoláson keresztül is meg lehet vizsgálni, és mi ezt minden esetben meg is tesszük. Mivel az arany azon kevés anyagok közé tartozik, amelyek diamagnetikusak, tehát egy mágneses térből kitörni igyekeznek, a legtöbb fémet viszont többé-kevésbé vonzza a mágnes, így egy precíz mérleg és egy erős mágnes alkalmazásával egyértelműen bizonyítható, hogy egy aranytömb színaranyból van-e, vagy tartalmaz más, többé-kevésbé mágnesezhető anyagot, pl. wolframot. A valóban színaranyból készült tömbök elsősorban tömegjüktől (kisebb mértékben alakjuktól is) függő mértékben taszítják a tőlük néhány milliméterre elhelyezkedő mágnest, ezt az erőhatást pedig a 0,001 gramm pontosságú mérleg meg is méri. A mérleg által mutatott értéknek egy - az adott aranytömbre jellemző - szűk intervallumba kell esnie. Ha nem így van, akkor nagy valószínűséggel hamisítvánnyal állunk szemben - bár előfordult már olyan is, hogy az aranyba vagy a csomagolásba gyártási hiba folytán bekerült vas vagy egyéb mágneses anyag okozta az eltérést.

A sűrűségmérés Arkhimédész módszerével történik. Ez sajnos sárgaréz...


Amennyiben a mágneses mérleg alapján kétséges az arany valódisága, akkor - ha az ügyfél hozzájárul - a tömböt kicsomagoljuk, és így már tudunk sűrűséget is mérni. A mellékelt fotókon látszik, hogy a Perth Mint 10 grammos lapkájának hamisítványánál ezt meg is tettük. A kívülről színarany réteggel bevont lapka sűrűsége nem egészen fele volt a valódiénak, mindössze 9,5 g/cm3. Túl azon, hogy a kicsomagolt lapka tömege sem volt egészen 10 gramm, a mérések megmutatták, hogy a szépen csillogó felszín alatt sárgaréz van.


A hamisításnak a sárgaréztömb aranyréteggel történő bevonásánál kifinomultabb módja is van. Az aranynál szintén jóval értéktelenebb wolfram (angol nyelterületen tungsten) sűrűsége ugyanis szinte pontosan megegyezik az aranyéval. A profi hamisítványok emiatt wolfram felhasználásával készülnek, és kívülről arannyal vonják be őket. Ez esetben a sűrűségmérés nem segít, bár a mágneses mérleg - amit minden esetben alkalmazunk - már megmutatja, hogy gond van a tömbbel. Ha biztosra akarunk menni, egy másik vizsgálati módszert is bevetünk, és megmérjük a tárgyban az ultrahang terjedési sebességét. A különböző fémekben és ötvözetekben az ultrahang más-más sebességgel terjed, így egyértelműen kiszűrhető, ha egy aranytárgyon belül egy más fémből álló mag van, és az is, ha az aranyat más fémmel ötvözték. Mivel már kis mennyiségű wolfram jelenléte is kimutatható ezzel a módszerrel, ezért vevőink biztosak lehetnek benne, hogy tőlünk csak valódi aranyat kapnak.

Óvakodni kell azonban a magánszemélyek, különösen az ismeretlenek által felajánlott, gyanúsan olcsó aranytömböktől. Komoly cég nem fogja kockáztatni a hírnevét néhány kétes eredetű tömb eladásáért, de az is igaz, hogy nem minden cég rendelkezik megfelelő műszerekkel, amivel felvásárláskor ki tudják szűrni a hamisítványokat. Ha azonban körültekintően járunk el, akkor kisebb a kockázata, hogy hamis aranyat vegyünk, mint hogy hamis pénzt kapjunk valahol.



TP


2016. szeptember 21., szerda

Greenspan és Faber egy véleményen

Eredeti megjelenés: 2016.08.12.

A Forbes online kiadása érdekes interjút közöl Bruce Pile-lal, aki 15 éve tevékenykedik alapkezelőként, és ezalatt meglehetősen sikeres is volt. A cikk témája, hogy két nagyon különböző gondolkodású és múltú, de egyaránt világhírű közgazdász, Alan Greenspan és Marc Faber ugyanazon a véleményen van egy kérdést illetően, nevezetesen, hogy a Fed elérte vagy a közeljövőben eléri azt a pontot, amikor a monetáris stimulus hatása egyenlő a nullával. Ennek komoly következményei lesznek a befektetők számára is. 

Pile kifejti, hogy Marc Faber, aki már régóta sokat kritizálja a jegybankok tevékenységét, még az évezred elején elkezdett megrajzolni egy grafikont, amely azt mutatja, hogy 1 dollárnyi pénzügyi stimulus mekkora növekedést generál az amerikai gazdaságban. Nem meglepő, hogy az elmúlt másfél évtizedben a Fed intézkedéseinek gazdasági hatása csökkenő tendenciát mutat, és egyértelműen a nulla felé tendál, tehát a stimulusok már alig vagy egyáltalán nem eredményeznek növekedést.

Míg Faber többször is kétségbevonta a jegybankok létjogosultságát, Alan Greenspan éppen a másik oldalon áll, hiszen 18 évig volt a Fed elnöke. Az ő ideje alatt nem voltak komolyabb recessziók az amerikai gazdaságban, és a dollár értéke is viszonylag stabil volt, legalábbis ha azt vesszük figyelembe, hogy Greespan elnökségének kezdetén és végén is 400 dollár körül volt egy uncia arany ára. Egyik híres - éppen az arannyal kapcsolatos - mondása, hogy aranystandard hiányában nincs lehetőség megvédeni a megtakarításokat az infláción keresztül történő elkobzástól. Aranystandard nélkül nincs biztos értékmegőrző funkciója a pénznek.


Mióta Greenspan leköszönt a Fed éléről, a sárga nemesfém árfolyama több mint háromszorosára emelkedett, jórészt az őt követő Ben Bernanke elnökségi ideje alatt. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a problémák, amelyek a dollár nagy mértékű értékvesztését okozták, Greenspan idejében keletkeztek.) A pénzügyi körökben Helicopter Benként is emlegetett Bernanke a múlt hónapban Japánban járt, és állítólag pont az úgynevezett helikopterpénz témakörét vitatta meg az ottani vezetéssel. Greenspan 2011-ben így vélekedett a kérdésről: "Jelenleg a pénzünk egy fiat pénz (magyarul rendeleti pénznek is hívják), ami a kormányzat illetve a jegybank által nyomtatott pénz. Szükség lenne egy mechanizmusra - pl. az aranystandardra - ami korlátozná a forgalomba hozható pénz mennyiségét, mert a történelem bizonyítja, hogy amennyiben nincs ilyen korlát, akkor előbb-utóbb elszabadul az infláció, amelynek rendkívül pusztító hatása van a gazdaságra. Sokan közülünk - magamat is beleértve - gondolják azt, hogy az 1870 és 1914 között fennálló nemzetközi aranystandardnak nagyon pozitív hatása volt."

Bruce Pile megjegyzi, hogy a jegybankok egyre inkább elvesztik az üzleti körök bizalmát, és ez nem az egyes vezetők bűne, hanem az egész rendszer rossz. Jim Rogerset idézi, aki szerint a kapitalizmus lényegéhez tartoznak a ciklusok, hogy a növekedést időről időre átmenetileg felváltja a visszaesés. Ha ezeket a ciklikus hullámokat a pénzügyi-gazdasági vezetés mesterségesen megpróbálja kisimítani, a visszaesést megakadályozni, akkor a gazdaságban nem megy végbe egy fontos tisztulási folyamat. Ha a rosszul, gazdaságtalanul működő vállalatokat megmentik a csődtől, az torzítja a versenyt, mert megakadályozza azt a szelekciót, ami a természethez hasonlóan kiszűrné az életképtelen egyedeket, és ezáltal jobb esélyeket biztosítana az ügyesebbek és erősebbek, tehát az életképesebb vállalkozások számára. Ahelyett, hogy a csődeljárásokban felosztanák az összeomlott cégek vagyonát, és azt megszerezhetnék az életképesebbek, mesterséges támogatással tartanak életben rosszul vezetett cégeket, és ez nagyban rontja a jól működők esélyeit, és végeredményben fékezi a hosszú távú gazdasági fejlődés lendületét.

Arra a kérdésre, hogy ilyen körülmények között milyen befektetéseken érdemes gondolkodni, Pile elsősorban az aranyat javasolja. Úgy tűnik, hogy a jegybankok mozgástere beszűkült, szerepük, lehetőségeik nagy változás előtt állnak, és ez komoly bizonytalanságot okoz a pénz világában. Ebben a helyzetben az arany - mint pénz - jól fog teljesíteni.

TP

Az aranyban bízunk

Eredeti megjelenés: 2016.07.31.

Visszatért az arany! Ezekkel a szavakkal kezdi Ronald-Peter Stoeferle szokásos (minden év nyarán kiadott) elemzését, melynek címe találóan In Gold We Trust - az aranyban bízunk. Stoeferle korábban évekig az osztrák Erste Bank egyik vezető elemzője volt, majd önállósította magát, és néhány éve megalapította saját befektetési alapkezelő cégét. Most aktuális írásából idézünk.





Az utóbbi harminc év legerősebb negyedéves teljesítményét mutatta a nemesfém, és ezzel véget vetett a több év óta tartó "medvepiacnak". Az áremelkedés fő mozgatórugója a világgazdaság válság utáni gyógyulását övező kételyek szaporodása. Sikerül-e a monetáris fájdalomcsillapítók évek óta történő alkalmazását leállítani, vagy be kell látniuk a gazdaságpolitika irányítóinak, hogy ez a terápia nem vezetett célra?

Növekedést illetve inflációt gerjeszteni - ez ma a pénzügyi vezetés fő célja. A hitelállomány növelése, mely a növekedéshez lenne szükséges, nem akar beindulni. Még az Európai Központi Bank is - mely a válság után eleinte visszafogottan reagált - ma már a tartós monetáris improvizáció és mesterséges stimuláció eszközeihez nyúl. Az általános bizonytalanság a BREXIT óta még inkább növekedett.

Az alacsonyan tartott kamatok évek óta tartó politikájával a jegybankok magukat olyan helyzetbe manőverezték, amiből csak vesztesen jöhetnek ki, hiszen a cél, amit el akartak érni, nem valósult meg. Akár tovább ragaszkodnak az alacsony - sőt sok esetben negatív - kamatokhoz, akár valtoztatnak és kamatot emelnek - a kockázat mindkét esetben óriási. Az aranyba való befektetés ellen korábban az egyik legfőbb érv az volt, hogy az arany nem fizet kamatot mint a kötvények vagy osztalékot mint a részvények. Ma a negatív kamatok korszakában ez megfordult, hiszen - a történelem során először - elmondható, hogy az arany után nem kell kamatot fizetni.

Ultima ratióként már több gazdasági nagyhatalomnál komolyan foglakoznak a helikopterpénz ötletével. Miután a likviditásbővítés eddigi hullámai elsősorban a befektetési eszközök árainak növelésében, és így a gazdagok még gazdagabbá válásában csapódtak le, most a bankszektor megkerülésevel adnának közvetlenül az embereknek frissen kibocsátott pénzt, hogy növeljék a keresletet. Az reálisnak tűnik, hogy egy ilyen pénzeső - legalábbis átmenetileg - beindítaná a régen várt inflációt. Más kérdés, hogy mi következne ezután, és mennyire lennének a pénzügyi politika irányítói urai a helyzetnek.

Az USA-ban már évek óta gondolkodnak és beszélnek a monetáris vészprogramok küszöbön álló leállításáról. Ez, és az egészséges fejlődés látszatát mutató amerikai gazdaság a dollár erősödéséhez vezetett. Többek között az erős dollárnak is köszönhetően a nyersanyagok és az arany árfolyama gyengélkedett. Eddig azonban a monetáris politika normalizálása a harmadik QE (mennyiségi lazítási) program leállításában és egy alig érzékelhető, 25 bázispontos (0,25%) kamatemelésben merült ki. Az amerikai fellendülés máris kifulladt. A Fed egyre csak halogatja a korábban már sokak által biztosra vett újabb kamatemeléseket. Ha az emelési ciklus végleg megakad, az komoly bizalomvesztéshez vezetne mind a Fed, mind a dollár irányába, így utóbbi árfolyama ismét gyengülni kezdene. Ez a nyersanyagárak emelkedéséhez, ezen keresztül az infláció növekedéséhez vezetne, és az aranynak is nagy mértékben kedvezne.

Stoeferle szerint elérkezett az inflációra érzékeny befektetések ideje, így elsősorban az aranyé, de érdekesnek tartja az ezüstöt és a nemesfémekre specializálódott bányavállalatok részvényeit is.

Az utóbbi egy év eseményei alapján az elemző megerősítve látja véleményét, és azt jósolja, hogy az aranyár két éven belül el fogja érni az unciánkénti 2300 dollárt.

Az elemzés eredetileg németül és angolul jelent meg, és az alábbi linkre kattintva bárki elolvashatja a rövidebb (20 oldalas) vagy a teljes változatot.

TP

2016. május 31., kedd

Tavaszi mélypontján az aranyár



Dollárban három hónapos mélypontra esett az arany ára, ami egyben azt is jelenti, hogy tavasszal még nem volt ennyire olcsó a sárga nemesfém, már amennyiben az unciánkénti 1200 dollárt olcsónak tekinthetjük. Forintban kissé más a helyzet, mert a magyar fizetőeszköz az utóbbi hetekben gyengült, így az április elején látott mélypontnál most valamivel magasabb az aranyár.


A kommentárok szerint Janet Yellen szavaira erősödött a dollár más devizákkal szemben, és így az arany némiképp ismét vesztett vonzerejéből. A Fed-elnök ugyanis annak a nézetének adott hangot, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő, általa vezetett intézménynek a közeli hónapokban újból kamatot kellene emelnie, amennyiben a gazdaság a várakozások szerint tovább erősödik és ezzel együtt új munkahelyek jönnek létre. Az arany ára főképpen azóta indult meg a lejtőn, amióta a Fed nyíltpiaci bizottságának áprilisi ülésén készült jegyzőkönyvet nyilvánosságra hozták, ebből ugyanis kiderült, hogy a bizottság több fontos tagja támogatna egy mielőbbi kamatemelést. 

Úgy tűnik, hogy a világ pénzügyi elitjéhez tartozó emberek, akik korábban hallani sem akartak az aranyról, most maguk is vásárolják, illetve követőiknek befektetésre ajánlják a nemesfémet, és az árfolyam hosszabb távú emelkedését prognosztizálják. Így például Dennis Gartman, aki évek óta az aranyba való befektetéstől óvott, decemberben megváltoztatta álláspontját, ahogy azt honlapunkon is említettük. Azóta több alkalommal is megerősítette a sárga nemesfémre vonatkozó ajánlását, legutóbb éppen néhány nappal ezelőtt. Ekkor azt mondta, hogy - legalábbis a dollár-alapon gondolkodó amerikai befektetőknek - a legoptimálisabb pont a beszállásra a júniusi Fed-ülés környékén jöhet el, ekkor lehet a dollárban számított aranyár mélypontja. A legnyomósabb érv szerinte az arany melett, hogy az infláció ismét növekedni kezd, legalábbis Amerikában, és az arany tradicionálisan biztos menedéknek számít az inflációval szemben.

Peter Boockvar - aki szintén a Wall Street egyik legnagyobb figyelemmel kísért elemzője - azt mondta, hogy az árfolyam visszaesése csak átmeneti lesz, hosszabb távon pedig a korábbi történelmi csúcsot, 1900 dollárt is túl fogja szárnyalni az aranyár, így most van itt a legalkalmasabb idő az aranyba történő befektetésre. Ahhoz, hogy az aranyár hosszabb távon és nagy mértékben essen, szerinte a Fednek legalább 1-2 százalékkal kellene emelnie az alapkamatot a következő két évben, ami teljesen elképzelhetetlen.

Kenneth Rogoff, a Harvard egyetem híres közgazdász-professzora a feltörekvő országok jegybankjainak javasolja, hogy tartalékaik egy részét a dollár helyett csoportosítsák át az aranyba. Ezek persze nem feltétlenül amerikai közgazdászok véleményétől teszik függővé saját stratégiájukat, hiszen pl. az oroszok és a kínaiak régóta folyamatosan növelik aranytartalékukat. Így az első negyedévben Oroszország 46, Kína 35 tonna aranyat vásárolt.Ezek a tranzakciók egyben komoly támaszt is jelentenek az árfolyam számára. A JP Morgan privátbanki részlege, amely hamarosan már csak 10 millió dollár feletti vagyonnal rendelkező ügyfeleket fogad, új és nagyon hosszan tartó emelkedést vár az arany árfolyamában, és szűk, de annál vagyonosabb ügyfélkörének a sárga nemesfémbe történő mielőbbi befektetést javasolja. Ha a jegybankok és a leggazdagabbak növekvő mértékben veszik az aranyat, akkor ez bíztató lehet a jövőre nézve, mert - amennyiben a rövid távú profitot hajszoló spekulánsok egy kisebb áresés miatt tömegesen kényszerülnének elhagyni a piacot - lesznek olyanok, akik éppen az olcsóbb árat kihasználva jelennek meg a vételi oldalon, és ezáltal kisebb az esélye a komolyabb árzuhanásnak.

Figyelemre méltó, hogy a nemesfémekkel kapcsolatban notóriusan negatív véleményt megfogalmazó Goldman Sachs elemzői is revideálták korábbi állaspontjukat, és jelentősen emelték árfolyamcéljukat. Igaz, hagyományaikhoz igazodva továbbra is csökkenést várnak, de egy éves időtávon 15 százalékkal, 1000-ről 1150 dollárra emelték az általuk várt árat. Ráadásul a Goldman egy másik, aranybányákkal foglalkozó elemzése a bányavállalatokat arra bíztatja, hogy értékeljék újra növekedési lehetőségeiket, mert a bank szakemberei úgy vélik, hogy a szektor - öt nehézségekkel és megszorításokkal terhes év után - egy hosszan tartó, felívelő ciklus kezdetén van.

Természetesen mindazoknak, akik eddig nem dollárban tartották megtakarításaikat, ezeken az elemzéseken túl figyelembe kell venniük azt is, hogy a dollár ismét erősödni kezdett a kamatemelési várakozásoknak köszönhetően, így előfordulhat, hogy az arany és más nyersanyagok ára dollárban csökken, miközben más devizákban esetleg - azoknak az amerikai pénznemhez képest bekövetkező gyengülése miatt - emelkedik.


2016. április 20., szerda

Kína növelni akarja jelentőségét az arany piacán

Kína közismerten a legnagyobb aranykitermelő és egyben a legnagyobb fogyasztó is a világon. Ennek ellenére mindeddig nem játszott jelentős szerepet az aranyárfolyam jegyzésében. Az ázsiai ország mostantól saját, jüanban jegyzett aranyárat hoz nyilvánosságra, a londoni fixinghez hasonlóan, napi két alkalommal. Tizennyolc nagy, Ázsiában jelentős szerepet játszó pénzügyi intézmény, köztük a Bank of China, az ICBC, a Standard Chartered és az ANZ Bank vesznek részt a napi ár kialakításában.

Az elsődleges cél ezzel az, hogy legyen egy olyan - nemzetközileg is elfogadott - árfolyama a sárga nemesfémnek, ami a helyi piac adottságait, kereslet-kínálati viszonyait tükrözi. Továbbá azt is remélik ettől, hogy az aranyár nemzetközi jegyzésében csökkenni fog a dollár, illetve a londoni és New York-i piac dominanciája. Ehhez az is hozzájárulhat, hogy globálisan Ázsiában a legnagyobb az arany iránti kereslet, és az arany kitüntetett szerepet kap a keleti társadalmakban, akár mint ajándék, akár mint a vagyon megőrzésének eszköze, akár mint befektetés. Mint Peter Mooslechner, az osztrák nemzeti bank egyik igazgatója ősszel egy Bécsben tartott konferencián adott interjújában "elszólta" magát, bizonyos ázsiai nemzeti bankok aktívan használják is aranytartalékukat az aranypiacon való beavatkozásokhoz. Kézenfekvő, hogy azok az országok, amelyek tovább akarják növelni aranytartalékukat, abban érdekeltek, hogy a sárga nemesfém minél tovább viszonylag "olcsó" maradjon. Fennáll a gyanú - Mooslechner interjúja óta talán nem is alaptalanul - hogy a piacon valóban előfordulnak az ár leszorítására irányuló manipulációk.

Elemzők szerint az arany jüanban történő hivatalos jegyzése egyben a kínai pénznem nemzetközi használatát és elismertségét is növelheti. Kína hosszútávú célja, hogy a jüan szerepét növelje, és globálisan az egyik legfontosabb pénzzé tegye. Ehhez hozzájárulhat az is, ha a világgazdaságban ismét növekvő fontosságú arany árfolyamát a kínai valutában jegyzik. Bár jelenleg szoros ellenőrzés alatt tartják a jüan ki- és bevitelét, Kína célja a jüan teljes konvertibilitása. Egy jelentős lépés lehet ebbe az irányba az arany árának hivatalos kínai jegyzése.

Forrás:
https://www.yahoo.com/news/china-seeks-establish-own-gold-benchmark-104209184.html

2016. április 7., csütörtök

Az arany legjobb negyedéve az utóbbi 30 évben

Eredeti megjelenés: 2016.04.04.

1986. harmadik negyedéve óta nem emelkedett akkorát az arany árfolyama dollárban, mint az idei első negyedévben. A nemesfém elsősorban abból profitált, hogy az amerikai jegybank, a Fed a befektetők többségének korábbi várakozásaival ellentétben lazább monetáris politikát folytat, és halogatja a további kamatemeléseket, ezzel pedig végeredményben gyengíti a dollárt.

Az arany árfolyama három hónap alatt 16,4%-ot emelkedett, bár márciusban már megtorpant a növekedés, sőt némi korrekció vette kezdetét, ami azonban nem volt meglepő az első két hónap egyre gyorsuló emelkedése után, különösen nem azoknak, akik olvassák Tom McClellan elemzéseit vagy honlapunk cikkeit. Az utóbbi hetek visszaesése részben magyarázható azzal, hogy sok befektető realizálta a megelőző hónapokban elért nyereségét, és azzal, amit McClellan is említett korábban, hogy a legnagyobb piaci résztvevők (pl. aranybányák) a számukra rendkívül kedvező áremelkedés után a határidős piacon előre eladták a következő időszakban kitermelendő aranyat, tehát nagy mértékben "shortolták" a nemesfémet.

Figyelemre méltó, hogy az áremelkedés nem csak dollárban következett be, hanem az összes fontosabb pénznemben is, hiszen a dollár csak az utóbbi hetekben gyengélkedett kissé. Euróban az aranyár 18%-ot nőtt januártól márciusig. Mivel a forint viszonylag jól teljesített ebben az időszakban, magyar pénzben a sárga nemesfém áremelkedése csak mintegy 10 százalékot tett ki. Míg dollárban 2013. és 2015. között egymást követő három évben csökkent az arany ára, a legtöbb más ország pénznemében 2013. vége óta már emelkedés volt megfigyelhető.

Az, hogy immár a világ legjelentősebb valutájában is nő az ár, sokak szerint bíztató jelenség, és további hosszú távú emelkedést vetít előre. Az arany számára hátszelet jelent az alacsony kamatkörnyezet is. Világszerte egyre több jegybank vezet be negatív kamatot, és ahol még pozitív a kamat, ott is egyre alacsonyabb - mint pl. hazánkban is. Emiatt egyre többen menekítik ki a pénzüket a bankszámlájukról, és ez esetben a legjobb alternatíva az arany, hiszen segítségével rendkívül kis helyen lehet nagy értéket tartani. 

Meddig tart az aranyár emelkedése?

Eredeti megjelenés: 2016.03.08.

Minden trend véget ér egyszer, de hogy mikor, és mi következik utána, azt nagyon nehéz előre megmondani. A technikai elemzők mindent megtesznek, hogy mégis helytálló prognózist adjanak.

Tom McClellan legutóbbi elemzésében három indikátort vett figyelembe a dollárban számított aranyár közeljövőbeni alakulásának megítéléséhez. Az egyik az úgynevezett choppiness index, amit magyarul talán változékonysági indexnek lehetne fordítani. Ezt E.W. Dreiss ausztrál trader fejlesztette ki, és azt mutatja, mennyire volt a közelmúltban (pl. az előző 14 kereskedési napon) lineáris egy adott eszköz ármozgása. Minél lineárisabban mozog az árfolyam, tehát minél egyértelműbb egy trend, annál alacsonyabb az index. Ha azonban az ár hektikusan mozog, és nincs határozott iránya, akkor ez az index emelkedik.  Minél magasabb az indikátor értéke, annál valószínűbb, hogy véget ér az irány nélküli, ugráló mozgás, és újból kialakul egy határozott trend. Az aranyár az utóbbi hetekben eléggé hektikusan mozgott, és nem volt megfigyelhető trend. Így McClellan szerint várható egy új, lineárisabb árfolyammozgás kialakulása. Azt, hogy ez milyen irányú lehet, a choppiness index azonban nem mutatja meg.

McClellan két másik grafikont mutat be, hogy megállapítsa az árfolyam lehetséges irányát. Az egyik a CFTC, az amerikai árutőzsde felügyeletének heti jelentése, amelyből kiviláglik, hogy a legnagyobb, arannyal foglalkozó cégek (elsősorban bányák) nettó short pozíciója igen magas szintet ért el. Ez azt jelenti, hogy a sárga nemesfém piacát leginkább ismerő, igazán profi piaci résztvevők úgy látják, most érdemes előre eladni a jövőben kitermelendő aranyat, mert magas az ár, és ez egyben utal arra is, hogy ezek a - smart money-nak, azaz okos pénznek is nevezett - szereplők nem bíznak abban, hogy az ár a közeljövőben is ezen a - számukra kedvező - szinten marad. Mivel az arany iránti kereslet-kínálat jövőbeni alakulására ezek a cégek látnak rá legjobban, nem meglepő, hogy többnyire el is találják, hogy milyen irányba fog mozdulni az ár. Utoljára októberben volt ennyire magas a short (áresésből profitáló) pozícióik összessége, és akkor egy áresés következett be.

Hasonló következtetést von le McClellan a legnagyobb, fizikai aranyba fektető tőzsdei alap, az SPDR Gold Trust páncélszekrényeiben őrzött arany mennyiségének alakulásából is. Itt az alap birtokában lévő arany mennyiségének 50 napos átlagától való eltérést veszi figyelembe. Jelenleg az utóbbi 50 nap átlagához képest kiugróan magas az érték (rendkívül sok pénz és ennek következtében sok arany áramlott be az alapba az utóbbi hetekben), ez pedig a befektetők és rövid távon spekulálók szélsőségesen optimista hangulatát szokta jelezni, amit rendszerint követ egy kisebb vagy nagyobb áresés és a kijózanodás. Így McClellan azt a következtetést vonja le, hogy rövid távon lefelé veheti az irányt az aranyár, legalábbis dollárban számítva. Ugyanakkor könnyen lehet, hogy - még ha be is következik ez a jóslat - más pénznemekben az ár nem fog csökkenni, sőt még emelkedhet is, amennyiben a dollár nagyobb mártékben erősödik pl. a forinthoz képest, mint amennyivel az aranyár csökken a dollárhoz képest. Tudni kell ugyanis, hogy a dollár és az arany árfolyammozgása általában ellentétes irányú, így nem ritkán fordul elő, hogy a nemesfém dollárban számított árfolyammozgását kompenzálja a dollár más devizákhoz képest megfigyelhető erősödése vagy gyengülése.

Különösen érdekes lehet a következő időszak, hiszen egyre inkább úgy látszik, hogy az MNB mindent megtesz a forint gyengítéséért az export növelése érdekében. Így könnyen lehet, hogy egy más devizákban csökkenő aranyárfolyam forintban mégis növekedést jelent majd.

A grafikonok elérhetők a szövegben található hivatkozásokra kattintva.

Eredeti megjelenés: 2016.03.08., correctgold.hu

Kitörési pont előtt az arany?

Eredeti megjelenés: 2016.02.09.



Az idei év kezdete óta eltűnni látszik a piaci résztvevőknek a világgazdaság töretlen fejlődésébe vetett korábbi optimizmusa. 

A felszínen és a szalagcímekben főleg a kínai gazdaság problémáit említik, mintha ezek miatt lenne átmeneti áresés a tőzsdéken. Kínában tényleg komoly problémák vannak, ami miatt a kínai jegybank kétségbeesetten próbálja devizatartalékaiból támogatni a gazdaságot, a tőzsdét és nem utolsósorban a jüant, érzékelhető eredmények nélkül. Valójában sokkal mélyebb gondok kerülnek most felszínre, és Kína csak az egyik tényező. Az elmúlt éveket a világ szinte összes jegybankjának különböző (orthodox és unorthodox) lazítási kísérletei jellemezték, a kamatok egyre alacsonyabb szintekre, sőt sok esetben negatív tartományba csökkentek. Ennek következtében a piaci szereplők (a nagy befektetőktől a megtakarításukat féltő "átlagemberekig") menekültek a készpénzből, és addig bankszámlán tartott pénzüket nagyobb hozam reményében különböző, kockázatosabb értékpapírokba tették. Jórészt ez fűtötte a részvénypiacokat világszerte. Eközben a világgazdaság állapota korántsem volt olyan rózsás, mint azt a részvényindexek emelkedése sugallta. A világkereskedelem fejlődésének üteme, az export és import részesedése az egyes országok GDP-jében, az utóbbi években csökkent. Így a feltörekvő országok, különösen azok, melyek elsősorban nyersanyagokat, pl. olajat exportálnak, komoly problémákkal kerültek szembe. Mivel éppen ezek az országok voltak a korábbi, 2007-2008-as válság előtti évek fejlődésének motorjai, a mostani nehézségeik hasonló mértékben, csak most negatív irányban befolyásolják az egész világgazdaság helyzetét. Több indikátor is recesszió vagy még komolyabb válság kezdetét vetíti előre.

Ugyanakkor a jegybankoknak már alig állnak rendelkezésre további eszközök a gazdaság stimulálására, hiszen a kamatokat már nem lehet jelentősen csökkenteni. Igaz, az utóbbi időkben egyre több országban (pl. az eurózónában, Svájcban, Dániában, Svédországban,Japánban) vezettek be negatív kamatot, de ennek vannak korlátai, az eredmények pedig még váratnak magukra. Minél több ügyfél veszi ki a pénzét, és őrzi inkább otthon vagy akár a banktól bérelt széfben, annál kevesebb betét marad a bankoknál, és ez csökkenti a hitelezési lehetőségeiket, ami végső soron fékezőleg hat vissza az egész gazdaságra. Így megállapítható, hogy a jegybankok az elmúlt években ellőtték puskaporukat, és egy újabb válság kivédésében nem tudnak olyan meghatározó szerepet játszani, mint azt korábban többször is tették.

Persze a jegybankok és pénzügyi kormányzatok az ötletekből nem fogynak ki, így az utóbbi időben egyre többet lehet arról hallani, hogy meg kell próbálni csökkenteni a készpénzhasználatot, és erre különböző intézkedéseket már be is vezettek. Így egyre több országban maximálják a készpénzben kifizethető számlák összegét, és legutóbb felmerült pl.az 500 eurós bankjegy kivonása a forgalomból. A felszínen a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának a megakadályozása az ürügy, de valójában sokkal komolyabb szempont, hogy a készpénzmentes gazdaságban elvileg korlátlanul lehet csökkenteni a kamatot, hiszen nem fenyeget az a veszély, hogy az emberek kiveszik és hazaviszik a pénzüket a bankból. Ráadásul minden ember minden pénzmozgása láthatóvá és ellenőrizhetővé válna. 

Mindezek a szempontok szerepet játszanak az arany iránti kereslet év eleje óta tapasztalható felfutásában. Amikor az emberek bizonytalanná válnak, és nő a jövőtől való félelem, az mindig a biztos menedékek, így az arany felé irányítja a tőkét. A most felröppent hírek, miszerint egyes nagy bankok - elsősorban a Deutsche Bank - komoly nehézségekkel küzdenek, ismét ráébresztik a befektetőket, hogy a bankban nincs is mindig biztonságban a pénzük. Ez szintén abba az irányba hat, hogy sokan a bankrendszeren kívüli befektetési lehetőségeket keresnek. Így miközben a részvényárfolyamok szerte a világon nagyot zuhantak január eleje óta, az arany ára ugyanez alatt az idő alatt több mint 10 %-ot emelkedett dollárban. Dennis Gartman - aki évek óta pesszimista volt az aranyár alakulásával kapcsolatban - rámutatott, hogy ezúttal minden fontosabb pénznemben jelentősen emelkedett a sárga nemesfém ára, és szerinte - tekintetbe véve a piacokon kialakuló egyéb folyamatokat is - ez a korábbi medvepiac végét jelenti, így hosszabb távon további emelkedés várható. Ugyanakkor Tom McClellan, a honlapunkon is többször idézett technikai elemző úgy gondolja, hogy - legalábbis átmenetileg - csúcsra ért az aranyár, és innen lefelé veheti az irányt. Egy másik technikai elemző, Daryl Guppy viszont úgy látja, hogy megtört az évek óta tartó negatív trend, és a sárga nemesfém ára kitöréshez, trendfordulóhoz érkezett. Amennyiben az árfolyam sikeresen áttöri az 1200 dollárnál lévő ellenállást, az azt fogja jelenteni, hogy hosszú távú emelkedés vette kezdetét.

Eredeti megjelenés: 2016.02.09., correctgold.hu 



Milliárdosok, akik most az aranyba fektetnek

Eredeti megjelenés: 2016.01.08.

Az arany ára a több mint négy évvel ezelőtti csúcsról dollárban számítva mintegy 45%-ot esett. Ennek nyomán sok elemző kétségbe vonta az aranyba történő befektetés értelmét, és számos cikk jelent meg a különböző jóslatokkal, melyek szerint az arany ára újabb és újabb mélypontokat fog megütni, az esés folytatódik tovább. Néhány híres, és dollárban milliárdos befektető most úgy gondolja, hogy a trend most megváltozhat.

Az egyik közülük Stanley Druckenmiller. Az ő neve talán nem annyira ismert, a korábbi sikeres alapkezelő ugyanis 2010. óta nem kezeli más befektetők pénzét, csak a sajátjával tőzsdézik. Viszont akkora vagyona van, hogy a saját befektetéseit is jelentenie kell az amerikai tőzsdefelügyeletnek, az SEC-nek. Így tudható, hogy már a múlt év 3. negyedévének a végén ő volt az SPDR Gold Trust legnagyobb 10 befektetőjének az egyike.

Miért érdekes, hogy egy gazdag fickó mibe teszi éppen a pénzét? Talán a múltja miatt, hiszen sokáig ő volt Soros György fő stratégája. Ha Soros rábízta a saját milliárdjait, és azokat Druckenmiller olyan sikeresen kezelte, hogy egy idő után önállósíthatta magát, sőt, öt éve már csak a saját milliárdjait kezeli, akkor valószínűleg ért ahhoz, amit csinál. Az SEC-nek leadott jelentése szerint három hónappal ezelőtt 2,9 millió befektetési jegye volt a kizárólag fizikai aranyba fektető SPDR Gold Trustban, ami 4 milliárd dolláros vagyonának majdnem 10 százalékát éri.

Egy másik ismert szereplő John Paulson, akinek 9,2 millió részjegye van ugyanabban az alapban. Paulsonról azt érdemes tudni, hogy éppen az arannyal kereste a legtöbb pénzt. 2009-ben és 2010-ben agresszívan várásolta a sárga nemesfémet, állítólag csak ezen az ügyleten mintegy 5 milliárd dollárt keresett. Bár azóta eladta pozíciói egy részét, de ma is úgy gondolja, hogy a sárga nemesfémnek minden portfólióban helye van.

Hasonlóan gondolkodik egy másik ismert tőzsdeguru, Ray Dalio is. Ő egyszer azt mondta, hogy akinek nincs aranybefektetése, az nem ismeri sem a történelmet, sem a közgazdaságtant. Szerinte a világgazdaság jelenleg rendkívül sérülékeny helyzetben van. Dalio azonban nem a fent említett alapot favorizálja - legalábbis nem rendelkezik benne jelentésre köteles pozícióval - hanem három nagy aranybánya részvényeibe fektetett be. Természetesen a bányák részvényei szinte mindig ugyanabba az irányba mozognak, mint az általuk kitermelt nyersanyag ára, jóllehet, a kilengések esetükben nagyobbak.

Mindenesetre érdemes figyelni, hogy a korábban már bizonyítottan sikeres befektetők éppen mibe teszik a pénzüket, hiszen ők általában többet tudnak a piacról, és jobban ráéreznek a várható ármozgásokra, mint a piaci szereplők nagy többsége.

Persze másokra is érdemes odafigyelni. Az utóbbi napokban egyre több neves befektető illetve elemző figyelmeztet, hogy a világ gazdasági nagyhatalmai visszaesés, a globális részvénypiacok pedig komoly zuhanás előtt állnak, aminek a jelei már látszanak. Soros György, Mohamed El-Erian, Bill Gross, Marc Faber, Jim Rogers és Dennis Gartman ritkán értenek egyet, véleményük most mégis egybeesik abban a tekintetben, hogy a befektetőknek nehéz időszakra kell felkészülniük, és a részvényekből más eszközökbe kell menekülni. Ilyen menekülésre alkalmas eszköz szokott lenni az arany is. Soros és az általunk gyakran idézettTom McClellan egyenesen a 2008. januári helyzethez hasonlítja a mostanit, és hasonló folytatásra számítanak mint 2008-ban, amikor a részvényindexek hatalmasat zuhantak. Az óvatosság nem árt.

Angolul tudó olvasóinknak ajánljuk a forrásként szolgáló írások elolvasását, melyeket a szövegben található hivatkozásokra kattintva érhetnek el.

Eredeti megjelenés: 2016.01.08., correctgold.hu