Újabb tőzsdeguru érvel az arany mellett

Michael O'Higgins nevét Magyarországon viszonylag kevesen ismerhetik, legalábbis ha a google keresőben magyarul megjelenő találatok alacsony számát vesszük alapul. Pedig - például egy nemrég megjelent német könyv szerint - egyike a legnagyobb tőzsdeguruknak. Nem véletlenül, mert évtizedek óta stabilan jó eredményeket tud felmutatni a saját maga által kigondolt, és rendkívül fegyelmezetten megvalósított stratégia alapján. Vagyonkezelő cégének "zászlóshajója" a MOAR (Michael O'Higgins Absolute Return, tehát abszolút hozam) nevet viseli, és a lényege, hogy négy eszközosztály között osztja fel a kezelt vagyont. Ezek a Dogs of the World (a világ 5 leginkább alulértékelt, de likvid részvénypiaca), a fizikai arany és platina, a közepes futamidejű és a hosszú lejáratú amerikai állampapírok. Minden évben egyszer felülvizsgálja és újra "kiegyensúlyozza" a portfolió elemeit. Nevéhez fűződik a Dogs of the Dow stratégia is, melynek lényege, hogy mindig a Dow Jones indexből a részvényárhoz képest legmagasabb osztalékot fizető 5 vagy 10 részvénybe fektet be.


O'Higgins több sikerkönyvet is írt, amelyekben stratégiáját ismertette. Jó érzékkel ismeri fel, amikor bizonyos eszközöket a piac indolokolatlanul alulértékel, és ezekbe allokálva a pénz nagy részét, hosszú távon meglepően jó hozamokat ér el anélkül, hogy folyamatosan reagálnia kellene az árfolyammozgásokra. Pályája kezdetén a White Weld & Co. nevű cégnél dolgozott, ahol Marc Faber is a munkatársa volt. Időnként az ő publikációihoz is ír egy-egy elemzést. Márciusban arról írt, hogy a Dow Jones indexhez képest a belátható jövőben sokkal jobb hozamot lehet elérni az arannyal. Tizennégy éve már írt egy hasonló tartalmú cikket. Akkor úgy érvelt, hogy az arany sokkal vonzóbb mint akár a részvénypiacok, akár az amerikai államkötvények. Visszatekintve megállapítja, hogy az írás megjelenését követő 8 évben az arany ára több mint 5-szörösére emelkedett, míg az amerikai részvényindexek csak mintegy 70 százalékkal nőttek, a hosszú lejáratú amerikai állampapírok teljes hozama pedig ez idő alatt 80 százalék volt.

Dow to Gold Ratio - 100 Year Historical Chart

Dow/arany arány 100 éves grafikonja

Viszont ekkorra az arany túlvetté vált, és ezt követően lefelé vette az irányt az árfolyama. 53 hónap alatt az aranyár 45%-ot esett vissza, így 2015. decemberére jelentősen alulértékeltté vált O'Higgins véleménye szerint. Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hol tart az arany árfolyama más befektetési eszközökhöz viszonyítva, érdemes hosszabb távon visszatekinteni. A leggyakrabban a Dow Jones indexhez szokták viszonyítani 1 uncia arany árát. Ennek a történelmi átlaga 10/1, azaz 10 uncia arany ára felelne meg a DJIA értékének. 1898-ban és 1980-ban 1 uncia arany dollárban kifejezett ára nagyjából ugyanannyi volt, amennyi a Dow pontszáma, tehát az arány 1/1 volt. Viszont 1999-ben a Dow majdnem 45-ször volt magasabb az aranyárnál. Jelenleg majdnem 17 uncia arany jönne ki a Dow indexből. Ebből következik, hogy ha csak a történelmi átlaghoz térne vissza az arány, az aranynak mintegy 66%-kal kellene drágulnia - bár valószínűbb, hogy közben a részvények is esnének, és valahol félúton találkoznának. Ezt valószínűsíti O'Higgins is, aki fundamentális okokat is megnevez. Szerinte Trump várható - bár korántsem biztos, hogy megvalósuló - gazdasági céljai ugyan fellendíthetik az amerikai ipart, de ez a várhatóan emelkedő kamatok mellett nem fog további részvénypiaci eufóriát eredményezni, hiszen az árfolyamok eddig inkább az alacsony kamatkörnyezetben virágzó spekulációnak mint a gazdaság jó teljesítményének köszönhetően emelkedtek. A magasabb kamatok pedig a spekulációt költségesebbé és kockázatosabbá teszik. Ha sikerül Trump programját legalább részben megvalósítani, akkor viszont több pénz marad az átlagemberek zsebében, ami az infláció emelkedéséhez vezet, így erre válaszul az aranyár is emelkedni fog. 


Egy másik fontos tényező - ami az aranyár emelkedését okozhatja - a világszerte megfigyelhető törekvés a készpénzforgalom korlátozására. Elég az 500 eurós bankjegy néhány éven belüli kivonására gondolni, vagy azokra a jogszabályokra, amelyekkel több országban 1000 vagy 5000 euróban limitálják a készpénzzel kifizethető számlák összegét. Az Egyesült Államokban felmerült a 100 dolláros bankjegyek kivonása is. India tavaly egyik napról a másikra vonta ki az 500 és 1000 rupiás bankjegyeket a készpénzforgalomból. Miközben a papírpénz elértéktelenedik, az arany évezredek óta bizonyítottan őrzi értékét - még ha az rövid távon ingadozik is. Ezzel szemben minden papírpénzen alapuló fizetőeszköz végül teljesen értéktelenné vált, még az amerikai dollár is 96%-ot vesztett vásárlóerejéből 1914. óta. 


Ha összehasonlítjuk az arany és a Dow arányának az 1966. és 1980. közötti grafikonját az 1999. óta eltelt időszakéval, megállapítható, hogy jó esély van arra, hogy az aranyár ne csak a történelmi 1/10-es arányt érje el a világ legismertebb tőzsdeindexével szemben, hanem akár a Dow feléig is emelkedhet. Ez azt jelenti, hogy - amennyiben a részvénypiacok nem omlanak közben össze - egy uncia arany néhány éve múlva akár 10000 dollárnál is többet érhet, ami a jelenleginek több mint 8-szorosára repítené a sárga nemesfém árát.

Az okos pénz már menekül a kockázatos eszközökből

Jeffrey Gundlach neve jól cseng a tőzsde világát ismerők számára. Bill Gross-hoz hasonlóan őt is szokták kötvénykirályként emlegetni.
 

Gundlach szerint már jó ideje zajlik a rejtett menekülés a kockázatos eszközökből a biztonságosnak tekintett eszközök felé. Ennek egyik legegyértelműbb jele, hogy a német államkötvények kamatlába egyre mélyebben csúszik a negatív tartományba, a két éves kötvény éves kamata már a -1%-ot közelíti. A másik fontos jelzést Gundlach számára az arany árának több mint két hónapja tartó emelkedése adja, amelyre egyébként - nem tipikus módon - nem a dollár gyengülésével párhuzamosan került sor. A német állampapírok szárnyalása mögött Jamie Searle, a Citibank elemzője szerint nem a politikai kockázatok, hanem az áll, hogy az EKB-nak a lazítási program keretében év végéig mintegy 80 milliárd euró értékben kell német államkötvényeket vásárolni, és vészesen fogy a kínálat a piacon. A piaci szereplők pedig észlelve ezt, megelőzik az EKB-t, és felvásárolják a papírokat. Amerikában kicsit más a helyzet, mert Trump megválasztása után először nagyot estek a kötvényárfolyamok, de időközben a trend megfordult, és már újra csökkennek a hozamok. Gundlach rámutatott, hogy a részvényárfolyamok nincsenek szinkronban azzal, hogy a felszín alatt már megkezdődött a menekülés a biztonságba. A részvények árát a realitások helyett a remények hajtják szerinte. Trump megválasztásától szinte mindenki félt, most pedig varázslónak tartják, és igen nagyok vele kapcsolatban a várakozások. De nincs itt semmiféle varázslat - véli Gundlach. 


Egyelőre azonban azt látjuk, hogy a varázslat még mindig működik, bár csak a kisbefeketőknek köszönhetően. Ők azok, akik vásárolják az ETF-eket, egyre feljebb hajtva az árfolyamokat, jóllehet az úgynevezett okos pénz (jellemzően az intézményi befektetők) már régóta az eladói oldalon van. A Bank of America jelentéséből kiderül, hogy míg privátbanki ügyfelei - a nagy vagyonnal rendelkező magán befektetők - olyan mértékben vásárolták a részvényeket, mint az utóbbi 10 évben sohasem, a banknál számlát vezető intézményi befektetők nemcsak a Trump rallyt hagyták ki, de már egy év óta inkább adják a részvényeket, mint veszik. A - szintén a BofA-nál számlát vezető - hedge fundok pedig éppen az utóbbi hetekben álltak át az eladói oldalra. 


A JP Morgan részéről Nikolaos Panigirtzoglou megerősíti ezt a megfigyelést. Mint írja, a "nagy rotáció" most nem a kötvényekből a részvények felé tereli a pénzt, hanem az okos pénztől, a profiktól áramlanak a részvények a magánbefektetők felé, akik utolsóként csatlakoztak a piaci eufóriához, ami hagyományosan a bika piac végét jelenti. A JP Morgannél szintén azt figyelték meg, hogy a magánügyfelekkel szemben a bank intézményi ügyfelei idén csökkentették részvénypiaci kitettségüket. Ez azt mutatja szerintük, hogy a részvényárfolyamok lendületes emelkedése csupán a magánbefektetők optimizmusának köszönhető. A professzionális befektetők és aktív portfóliómenedzserek most kihasználják a helyzetet, és örömmel adják el kockázatos eszközeiket a kis és nagy magánbefektetőknek, akik egyelőre tovább nyomják felfelé a részvényárakat. 


Visszatérve a Bank of Americára, elemzőik emelték az S&P 500 index év végi szintjére vonatkozó előrejelzésüket 2300-ról 2450-re. Indoklásukban azonban nyoma sincs a fundamentális érveknek, mint pl. a gazdaság folytatódó fellendülése. Ehelyett úgy vélik, hogy egy tipikusan a bika-piac végén kialakuló emelkedésben vagyunk, amikor a technikai indikátorok és a piaci hangulat alapján alakulnak az árfolyamok. Elemzőjük, Savita Subramanian kifejtette, hogy a részvénypiacok az összeomlás előtt mindig rendkívül lendületesen szoktak emelkedni, és ez nem lesz másképp most sem. A befektetők optimizmusa 30 éves csúcsra került, és bizonyos technikai indikátorok is egyelőre a rally folytatódását jelzik előre.  


Azt, hogy meddig tart még a rally, a JP Morgan szakemberi szerint nem lehet megmondani, de nem kell sok ahhoz, hogy a kockázatokat felmérni nem tudó amatőr magánbefektetők megijedjenek valamitől, ami a részvények pánikszerű kiárusításhoz és az árfolyamok hirtelen zuhanásához fog vezetni. A Bank of America vezető befektetési stratégája, Michael Harnett kicsit konkrétabb. Szerinte az S&P 500 az idén elérheti a 2500-as szintet, ami után a részvénypiaci buborék kipukkadását prognosztizálja. Ez valamikor a második félévben következhet be. Ezt kihasználandó az év végére put (eladási) opciók vásárlását ajánlja az S&P 500-ra.


Egy másik - kevésbé spekulatív - megoldás lehet, ha még időben a biztonságos menedéknek tekintett - és piaci pánik esetén rendszerint nyereséget hozó - eszközökbe, többek között az aranyba vagy államkötvényekbe fektetünk be.

Az arany a legjobb biztosítási kötvény

Alan Greenspan véleménye

Alan Greenspan 1987-től 2006-ig volt az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnöke. Bár intézkedései annak idején sokszor voltak a viták kereszttüzében, rendkívüli tapasztalata miatt ma is érdemes odafigyelni a véleményére. Az Arany Világtanács Gold Investor (=aranybefektető) című kiadványa közölt vele a minap egy hosszabb interjút. Ebből idézünk.


Az első kérdés arra vonatkozott, vajon fenyeget-e stagfláció (tehát gazdasági stagnálás magas infláció mellett). Greenspan rámutatott, hogy a globális gazdasági növekedés lelassult, jórészt a fejlett világban uralkodó demográfiai problémák - elsősorban a társadalom elöregedése - miatt. A termelékenység növekedése is visszaesett, így az egész gazdasági rendszer lelassult. Ez reményvesztettséget és kétségbeesést generált a társadalom széles rétegeiben, ami a gazdasági populizmus térnyerését segítette elő, amely végül a Brexitben és Trump győzelmében manifesztálódott.


Ugyanakkor a munkanélküliség csökkenése, a bérek növekedése - főképp az Egyesült Államokban - növeli az inflációs nyomást. A kereslet egyre nagyobb, így az árak a gazdaság egyre több szektorában emelkedhetnek. Ha az árak emelkedése - tehát a pénz értékvesztése, azaz az infláció - a gazdaság stagnálásával párosul, stagflációról beszélhetünk.


Ha jelentősen elkezd nőni az infláció, az végső soron az arany áremelkedéséhez fog vezetni. Greenspan szerint az aranyba való befektetés célja nem a rövid távú nyereség, hanem egy hosszú távon érvényesülő védelem a pénz elértéktelenedésével és a nem várt negatív eseményekkel szemben.


Greenspan kifejtette, hogy az arany - és kisebb mértékben az ezüst - az első számú globális valuta, melyek nem függnek a kibocsátó hitelképességétől. A papírpénz addig ér valamit, amíg a kibocsátójában megbíznak. Csak az arany és az ezüst rendelkezik saját belső értékkel. Ez így van évezredek óta.


A jegybankokról és a várható monetáris politikáról szólva megemlítette, hogy Európában még az amerikaihoz képest is aggasztóbb a helyzet. Greenspan komolyan aggódik az euró jövője miatt. Mint mondta, Észak-Európa évek óta folyamatosan finanszírozza a déli tagállamok deficitjét, és ez nem tarthat örökké. Az Eurozóna nem működik.


Vajon a volt Fed-elnök szerint milyen monetáris szerepe lehet az aranynak az új geopolitikai környezetben? Greenspan úgy véli, hogy az aranystandard nagyon jól működött a 19. század vége felé és a 20. század elején. Ezt az időszakot - az első világháborúig - rendkívüli gazdasági prosperitás, gyorsan növekedő termelékenység és alacsony infláció jellemezte. Mégis, ha ma újra visszatérnénk az aranystandardhoz, az sokan a kétségbeesés jeleként értelmeznék. Pedig, ha fennmaradt volna az arany központi szerepe a pénzügyi rendszerben, ma nem lennénk ilyen rossz helyzetben. Nem tudtunk volna ennyire eladósodni, mert az aranystandard biztosítja, kikényszeríti a mértéktartó gazdasági és költségvetési politikát.

Angolul tudóknak érdemes elolvasni a teljes cikket.

Tom McClellan a bitcoin-lufiról

Az általam legtöbbször olvasott technikai elemző, Tom McClellan - aki mellesleg Trump győzelmét is megjósolta - legutóbbi írásában a bitcoinnal foglalkozik. Mivel múltkoriban írtam a bitcoinról, mint az arany "vetélytársáról", érdemes megnézni, mit a véleménye egy igazi szakembernek.


McClellan a bitcoin közelmúltbeli árfolyamának grafikonját az úgynevezett internet-lufihoz hasonlítja. Mint közismert, a NASDAQ piacon a 90-es évek végén rendkívül erős áremelkedés zajlott le, 2000. márciusában elérve a csúcsot, majd onnan még meredekebb zuhanás következett. 2007. október végére újra nagy emelkedés következett be, bár még messze volt a 2000-ben elért árfolyamszint. Innen azonban - a világgazdasági válság kirobbanása miatt, és a többi részvénypiaccal összhangban - újabb zuhanás következett. Úgy tűnik, a bitcoin most a 10 évvel ezelőtti eseményeket utánozza, de minden sokkal gyorsabban zajlik, mint akkor. 


Mint McClellan írja, az értékpapírpiacokon az utóbbi időben feltűnően gyorsan zajlanak le olyan események, amihez korábban legalább hónapok kellettek. Így történt például a Brexit-népszavazás után, amikor a részvénypiaci pánik mindössze két és fél napig tartott. Trump megválasztása után a sokkhatás még rövidebb idő, nagyjából fél nap alatt elmúlt.

A bitcoin piacán 2013. végén alakult ki egy lufi, ami gyorsan ki is pukkadt. Azóta a bitcoin grafikonja nagy hasonlóságot mutat a NASDAQ 2000. és 2008. közötti grafikonjával, a legnagyobb különbség az, hogy a bitcoin árfolyama sokkal gyorsabban ismétli a NASDAQ akkori mozgását. McClellan arra következtet, hogy ez a hasonlóság megmarad a továbbiakban is, így várható a bitcoin árfolyamának újabb komoly és hosszan tartó csökkenése. A bitcoin-tulajdonosoknak ezért azt javasolja, hogy hamarosan szálljanak ki, mert fogy az idő.

Arany vagy bitcoin?

Az amerikai választás óta - a legtöbb elemző várakozásával ellentétben - a részvénypiacokon jelentős áremelkedés volt tapasztalható, ami a dollár erősödésével és az arany gyengülésével járt együtt. Ennek fő oka a Trump által beindítani tervezett infrastrukturális beruházások, és az általános várakozás, ami egy új elnök beiktatását meg szokta előzni. Ez a jelenség többnyire az új elnök beiktatásáig tart, utána általában kiderül, hogy hosszú időnek kell eltelni, mire a várt pozitív gazdasági fejlemények ténylegesen bekövetkeznek, és hogy az oda vezető út korántsem zökkenőmentes. Várható, hogy amíg a részvényárfolyamok emelkedése nem törik meg, addig az aranyár is eladói nyomás alatt lehet. Az összefüggésekről sok érdekes elemzés jelent meg, de ezekről az elmúlt hetekben nem tudtam írni, mert az alacsony aranyár miatt jelentősen megnőtt a kereslet cégünknél a befektetési arany iránt, és így blogírásra nem maradt idő. 

Viszont egyik kedves rokonom a minap egy érdekes kérdést tett fel. Az arany vagy a bitcoin a jobb befektetés, különösen egy esetleges krízis bekövetkeztekor? 

Röviden megpróbáltam neki összefoglalni, mit gondoltam erről az eddigi - nem túl célirányos - olvasmányaim alapján kialakult, szerény tudásom birtokában.

Amiben többé-kevésbé hasonlít az arany és a bitcoin:
1.) Mindegyikkel folyamatosan kereskednek a világ megfelelő piacain, tehát mindegyik többé-kevésbé likvidnek számít, bár az arany e tekintetben előnyben van.
2.) Fentiek miatt mindkettő értéke független attól, hogy hol kívánjuk beváltani, elvileg a világ bármely országában nagyjából ugyanannyit ér.
3.) Mindkettő független a hivatalos pénzügyi rendszertől, elvileg a mennyiségük, kibocsátásuk erősen limitált (állítólag a bitcoin mögött álló blockchain-technológia nagyon hatékonyan kizárja a manipulácót), ezért a jegybanki és a gazdaságpolitika nem tudja őket elértékteleníteni, mint a hivatalos fizetőeszközöket. (Bár negatívan hatna a bitcoin értékére, ha egy zseni pár év múlva megtalálná a módját, hogy milliószámra hozzon létre bitcoinokat. Most ez tudtommal lehetetlennek tűnik, de mi van, ha mégse az?)
4.) Mindegyik kívül van a hivatalos bankrendszeren, és bizonyos értelemben a hatóságok látókörén is, így esetleges vagyonelkobzások, vagyonadók elől viszonylag könnyen elrejthető. Ugyanígy a bankszámlánkat feltörő hackerek elől is többé-kevésbé védettek.

A különbségek:
1.) Az arany kis helyet igényel, ezért könnyen tárolható, szállítható a segítségével akár rendkívül nagy érték. Viszont ha megtalálják, akkor ellophatják, elkobozhatják, a bitcoint viszont szállítani sem kell. Ez egy pont a bitcoin javára.
2.) Az arany jóval ismertebb, sokkal többen kereskednek vele, ezért a volatilitása más valutákhoz képest sokkal kisebb, kiszámíthatóbb. Nehéz megmondani, mi irányítja a bitcoin árfolyamát, az arany árát befolyásoló tényezők jobban feltérképezhetők és megérthetők. Egy pont az aranynak.
3.) Az aranynak mint fizető- és értékmegőrző (befektetési) eszköznek 5-6000 éves múltja van, a bitcoinnak néhány éves. Az arany kézzelfogható, legalább Mózes ideje óta mindenki ismeri (hirtelen a Kivonulás könyvéből az egyiptomiak ékszerei és az aranyborjú jutott eszembe), és az értéke emberöltőkön át alig változik, pl. egy jó (nem konfekció) öltöny vagy egy új autó aranyban több mint 100 évvel ezelőtt is nagyjából annyiba került, mint ma. Az arany sosem veszti el az értékét, de háborúban különösen értékes lehet. (Azt mondják, hogy a II. világháborúban egy uncia arannyal meg lehetett menteni a deportálástól egy embert.) A bitcoin rendkívül izgalmas dolog, de teljes mértékben a ma már megszokott, azonban pár évtizede még nem is létezett infrastruktúrára támaszkodik. Ha nincs interneted, pláne ha esetleg még áram sincs, semmit sem érsz a bitcoinjaiddal. Aki ezt választja, még inkább kiszolgáltatottá válik a modern infrastruktúrának, aminek a sérülékenysége (lásd hackertámadások) sajnos egyre nyilvánvalóbb. Háború, természeti katasztrófák stb. esetén a bitcoin semmit sem érne. Pont ezekben a helyzetekben verhetetlen az arany. Persze csak akkor, ha számunkra hozzáférhető helyen van.

Ha tehát befektetésre, azaz hosszabb távú vagyonmegőrzésre vagy akár -gyarapításra gondolunk, vagy esetleg krízishelyzetben felhasználható "életbiztosításra", akkor az arany a jobb választás. Ha a rövid távú nyereségszerzés a cél (amit spekulációnak is szoktak hívni), akkor a bitcoin talán jobb is az aranynál, de sokkal nagyobb a bukás kockázata is. 

Hozzá kell tenni, hogy az utóbbi hetekben a bitcoin árfolyama látványosan emelkedett, miközben az arany "szenvedett". Ennek egyik - talán fő - oka lehet, hogy a bitcoinnal érdekes piramisjátékot szerveztek valakik, aminek a lényege, hogy minden új belépő  - későbbi nyereség reményében - bizonyos számú bitcoint vesz, hogy azt továbbutalja korábbi belépők számára. Ennek a piramisjátéknak az összeomlásáig az árfolyam tovább is emelkedhet. Utána várhatóan az árfolyam is beszakad. A probléma, hogy nem lehet tudni, hogy a piramisjáték holnap, vagy csak hónapok múlva fog összeomlani. 

Gartman: Trump győzelméből az arany profitálhat leginkább

Dennis Gartman nem nevezhető gold bugnak, azaz notóriusan az aranybefektetést ajánló elemzőnek. Ezért különösen érdekes, amit Trump megválasztása után a CNBC-nek nyilatkozott.

 
Az adó reggeli műsorában úgy vélte, hogy a piacok nem voltak felkészülve Trump győzelmére. Nagyon sok pénz áramlik most a biztos menedékekbe, így elsősorban az aranyba és a japán jenbe. Az arany már az ázsiai kereskedésben nagyot emelkedett, amikor kezdtek érkezni a Clinton - és a piaci résztvevők többsége - számára riasztó hírek a részeredményekről.


Gartman szerint a dollár is erősödni fog, mert Trump várhatóan protekcionista politikája elsősorban az Amerikába exportáló gazdaságokat fogja hátrányosan érinteni, így mindenekelőtt Európát, azon belül is különösen Németországot. Gartman nem csinált titkot abból, hogy ő is Trumpra szavazott, és hozzátette, hogy a választás fő nyertese a befeketési eszközök között az arany lesz. A várhatóan növekvő infrastrukturális beruházások miatt emelkedhet többek között a vas és a vörösréz ára is, míg az olajé csökkenni fog, mert Trump növelni akarja az amerikai olaj- és földgázkitermelést és a szénbányászatot is.

Globális recesszió a küszöbön?

Frissítve: október 25. 

Az utóbbi időben egyre több neves befektető, elemző és intézmény figyelmeztet, hogy növekednek a kockázatok a világgazdaságban, a 2008-as válság utáni - amúgy is elég gyenge - fellendülés kifulladóban van. Nem csak az értékpapírpiacok résztvevőinek, de az úgynevezett "átlagembereknek" is nehéz időkre kell felkészülniük. 

I.) Az IMF figyelmeztetése

A Brexit, a jüan leértékelődése, a világgazdaság lassulása, a nyersanyagárak csökkenése elsősorban a befektetők hangulatát, kockázatvállalási kedvét befolyásolta negatívan, de mindezek a globális pénzügyi rendszert is kedvezőtlenül befolyásolják.

Októberi globális pénzügyi stabilitási jelentésében a - vészmadárkodással nem vádolható - IMF három fő problémára hívta fel a figyelmet. A középtávú kockázatok fokozatosan nőnek. A legfejlettebb gazdaságok, az USA, az EU és Japán különböző ciklikus kihívásokkal néznek szembe, és ezek mindegyike komoly akadályt jelent a pénzügyi rendszer működésére nézve. A fejlett országok még mindig egy alacsony növekedés és alacsony kamatok által meghatározott környezetben vannak, és ez alacsonyan tartja a vállalatok nyereségességét is. A tartósan alacsony növekedés és az alacsony profitok pedig negatív visszacsatolást eredményeznek a gazdaság jövőjére nézve, hiszen a cégek emiatt halogatják a beruházásokat, és a kívánatosnál kevesebb munkahely jön létre. 

A három legnagyobb gondot az IMF szerint a következők jelentik. 

1.) Az európai bankrendszer komoly krízisben van, ami figyelmeztető jel az egész világgazdaság számára. Az európai bankok még mindig nem heverték ki a válság hatásait. Főleg az EU déli tagállamaiban magas a nem fizető adósok aránya, ami nagy terhet ró az egész pénzügyi szektorra. Mivel a bankok jelentős része veszteséges, és a negatív kamatoknak köszönhetően a többi országban is legfeljebb minimális nyereséget tudnak elérni a pénzintézetek, a befektetők nem tolonganak a szektor körül. Így a bankok feltőkésítése komoly akadályokba ütközik, a hitelezés alacsony szintje pedig visszafogja a gazdaság egészét, leginkább éppen azokban az országokban, ahol a válság miatt a legnagyobb volt a visszaesés. 

2.) A globális adósság rekordszintet ért el. A kormányok világszerte egyre több kötvényt bocsátanak ki, hogy a költségvetési deficitet finanszírozzák. Ezt megkönnyítik a rekord alacsony szintű kamatok, ami miatt sok országnak a most kibocsátott kötvények után nemhogy nem kell fizetnie kamatot, hanem még neki fizetnek a befektetők. (Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy kölcsönügyletnél a kölcsöadó fizessen azért a lehetőségért, hogy kölcsönadhatja a pénzét...) A költekezés azonban folyamatosan veszít hatásából, az alacsony - sőt sok esetben negatív - kamatok sem turbózzák fel a gazdaságot. Közben az államadósság GDP-hez viszonyított aránya egyre nő világszerte. A legnagyobb gondot Ázsia két legjelentősebb gazdasága jelenti, Kína teljes eladósodottsága a GDP 246%-a, Japánban ez a szám 228% a tavalyi adatok alapján.

3.) A feltörekvő országokban a nem pénzügyi vállalkozások eladósodottsága a GDP-hez képest szintén nő, ami a csődök szaporodását vetíti előre ezekben a gazdaságokban, ami nem csak logikus következmény, de a múltban már több válság tört ki a fejlődő országokban emiatt. Különösen a kínai "árnyékbankok" jelentenek kockázatot, amire a hazánkban is közismert Soros György is többször figyelmeztetett. Az, hogy a kínai kormány engedi, sőt bátorítja a hitelezés növelését, az adósságszint ellenőrizetlen növekedését okozza, és a kockázatkezelés elhanyagolását mutatja. Egy újabb válságban a hitelek nagy tömege dőlhet be, ami a kínai gazdaság méretei, és a világgazdaságban elfoglalt helye miatt súlyos globális krízishez vezethet.

Az IMF jelentése ezekre a kockázatokra igazi megoldást nem kínál, bár ad néhány tanácsot elsősorban a kormányzatok és a jegybankok számára, ami persze a megtakarításaikért aggódó befektetőknek nem jelent segítséget. Nekik más forrásokból kell tájékozódni, ha fel akarják vértezni magukat a várható kihívásokkal szemben.


II.) Mohamed El-Erian szerint nehéz idők jönnek a befektetőkre

Mohamed El-Erian a legismertebb közgazdászok egyike, korábban a világ legnagyobb kötvényalapját kezelő amerikai PIMCO vezérigazgatója, ahol a korábban kötvénykirálynak is nevezett Bill Gross társa volt. Jelenleg a PIMCO anyacégének, az Allianznak a vezető közgazdasági tanácsadója. Az Arany Világtanács legutóbbi kiadványában őt kérdezték arról, hogy hogyan lehet okosan befektetni a jelenlegi alacsony kamatok közepette. 

El-Erian kiemelte, hogy figyelemreméltó az a nyugodtság, amellyel a piacok fogadják a sok esetben meglepő politikai fejleményeket, legyen szó a kicsit sem szokványos amerikai választási kampányról, vagy a Brexitről. Ennek hátterében szerinte a jegybankok mindenhatóságába vetett már-már vak hit áll, mert azok az utóbbi években a laza monetáris politikán keresztül minimálisra csökkentették a volatilitást, és a különböző politikai vagy gazdasági események alig fejtettek ki hatást az értékpapírpiacokon. El-Erian azt gyanítja, hogy a jegybankok hatékonysága csökken, így a jövőben számítani kell arra, hogy egy-egy nem várt esemény a piacokat a korábbiaknál jobban meg fogja rengetni.


El-Erian három fő kockázatot lát a világgazdaságban. Az első az erősödő  politikai polarizáció, amely szerinte hátráltatja egy átfogó gazdasági reform bevezetését, ami lehetővé tenné a hosszú távú, fenntartható növekedést. A második a világban látható jövedelmi, vagyoni és a lehetőségekben megmutatkozó egyenlőtlenségek növekedése. Ez tovább növeli a népesség nagy tömegeinek elkeseredettségét, és még inkább elbátortalanítja a politikusokat a reformok bevezetésében. A harmadik a gazdasági-pénzügyi rendszer, amely már jónéhány éve a jövőtől "kölcsönzi" a növekedést, más szóval feléljük a jövőnket. Anélkül nő világszerte az államadósság, hogy javulnának a kilátások a fenntartható növekedésre.


A jelenlegi, már régóta kiegyensúlyozatlan makrogazdasági politika növeli a kockázatát a váratlan piaci árfolyammozgásoknak, különösen a jegybankokba vetett - korábban már említett - szinte vak bizalomnak köszönhetően. Ha ehhez hozzávesszük a politikai elittel szemben az Atlanti-óceán mindkét oldalán fellépő mozgalmak szaporodását és a radikalizmus növekedését, akkor egyértelmű, hogy a korábbaiaknál gyakoribb és nagyobb hirtelen ármozgásokra kell felkészülnünk.


Míg korábban a negatív kamatok - vagy akár a hosszú időn keresztül alacsonyan tartott kamatok - elképzelhetennek számítottak a közgazdaságtanban, ma elértünk oda, hogy a világban létező államadósság mintegy 30 százaléka negatívan kamatozik. Ez torzítja az értékpapírpiacok összességét, mert a hosszú ideje ultra alacsony kamatszint mellett csak növekvő kockázatvállalással lehet pozitív hozamokat elérni, így egyszerre túl sok piaci résztvevő vállal túl nagy rizikót. Ezáltal a piacok árképzési mechanizmusa torzul, a legtöbb befektetési eszköz ára elszakadt a fundamentumoktól. Ez egyúttal csökkenti a portfólió diverzifikációjának hatásosságát is - például nem igaz már, hogy a részvényárak csökkenésekor emelkednek a kötvények, és így a portfóliót ezek megfelelő arányával kiegyensúlyozottá tehetjük. El-Erian szerint a korábbi évekhez képest jóval alacsonyabb hozamokra kell felkészülni, emellett megnő a volatilitás, és egyre többször fordul majd elő, hogy előre nem látható módon korrelálnak egymással az árak egymástól teljesen eltérő befektetési eszközök esetében. Mindezek különösen megnehezítik a hosszú távon gondolkodó intézményi befektetők, például nyugdíjalapok helyzetét. 


El-Erian szerint a kockázatok csökkenthetők a készpénznek a portfólióban a megszokottnál nagyobb arányával és az arannyal. Az arany árfolyamában ráadásul jelentős növekedési potenciál van, ha előbb vagy utóbb a jegybankok likviditásbővítésre tett óriási erőfeszítései végre beindítják az infláció növekedését. Az aranyár emelkedéséhez nem is szükséges a ténylegesen növekvő infláció, elég lehet már az ezzel kapcsolatos várakozások megjelenése is. El-Erian úgy látja, hogy ezt az összefüggést egyre több befektető ismeri fel, és mivel egyre inkább nőnek a félelmek a részvények és a kötvények túlértékeltsége miatt, érezhetően erősödik az arany iránti kereslet.

Rekordszinten a globális adósság

Ray Dalio szerint az arany a legjobb menedék

A világgazdaság működését, összefüggéseit megérteni nem egyszerű feladat. A különböző - sokszor egymással ellentétes - hatások eredőjét kiszámítani a legjobb közgazdászok számára is komoly kihívást jelent. Aki pedig befektet, azt az érdekli leginkább, hogy mindezek a különböző erők milyen árfolyammozgásokat eredményeznek a tőkepiacokon. Manapság, a rekord alacsony - sok országban már negatív - kamatok világában pedig mindenki, akinek van megtakarított pénze, rákényszerül arra, hogy befektetővé váljon, ha nem akarja elfogadni, hogy az inflációt sem elérő kamatokon keresztül a vagyona lassan, de biztosan elolvadjon.


A közgazdaságtan mint tudomány fontosságát jelzi az is, hogy legjobbnak tartott művelőit évről évre Nobel-díjjal jutalmazzák. Az ily módon kitüntetett kiemelkedő tudósok azonban nem feltétlenül sikeresek befektetőként, legtöbbjük meg sem próbálja, hogy az egyetemek és kutatóintézetek nyugalmas világát felcserélje a pénzügyi piacok kiszámíthatlanságával. Van a díjaknál objektívebb mérce is, nevezetesen a siker. 1998-ban komoly pénzügyi válsághoz vezetett az LTCM hedge fund (fedezeti alap) csődje, melynek három vezetője közül kettő egy évvel korábban kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat. (A bukás akkora volt, hogy a Fed vezetésével a világ legnagyobb bankjainak kellett összefogni, hogy a globális pénzügyi rendszer működése ne inogjon meg. A történteket egy nagy sikerű könyv is elemezte.) 


Sok kiváló közgazdász azonban sosem dolgozott az egyetemek védett környezetében, hanem a szabad piacon, befektetések menedzseléséből akart élni. Akik ebben a világban tartósan kiemelkedő sikereket tudnak elérni, azokra érdemes odafigyelni, hiszen komoly tudás nélkül nem lehet az állandóan változó gazdasági környezetben sorozatban jó döntéseket hozni. Soros György nevét mindenki ismeri, nézeteit sokan vitatják, az azonban nem vitás, hogy nem tehetett volna szert sok milliárd dolláros vagyonra, ha nem lett volna zseniális befektető.

Ray Dalio is nagyágyúnak számít a sok milliárd dolláros befektetési alapok kezelői között. A minap pedig éppen a Fed meghívására tartott előadást jegybanki vezetők számára. Mint kifejtette, a világgazdaságban az eladósodottság soha nem volt olyan magas, mint most, az IMF legfrissebb adatai szerint 152 billió dollár, ami a globális GDP-nek nagyjából a kétszerese. A világgazdasági válság óta a kamatok rekord alacsony szinten vannak, a mennyiségi lazítási programok egymást érik, hatásuk azonban egyre kisebb, sőt gyakorlatilag már nem mérhető. További mozgástere a monetáris és a fiskális politikának már alig van. Japán van legközelebb a limithez, ahol az államadósság az éves GDP két és félszerese, Európa egy lépéssel mögötte, az USA egy-két lépéssel Európa mögött, kevéssel utánuk pedig Kína következik. Dalio megemlítette, hogy az amerikai társadalombiztosítási rendszer nem fenntartható, és belátható időn belül össze fog omlani - ez a probléma persze nem csak az óceán túloldalán fenyeget. A jegybankok pedig olyan helyzetbe manőverezték magukat, amiből nem lehet jól kijönni. Ha a Fed nem emeli meg az alapkamatot gyorsan, a következő recesszióban már nekik is negatív kamatokat kell bevezetni - ami egyébként máshol sem enyhítette a válságot. Ha viszont most kamatot emelnek, akkor a következmény óriási árfolyamesés lesz az értékpapírpiacokon, és ezen keresztül maga a Fed fogja kirobbantani a recessziót. Dalio szerint már egy százalékos kamatemelés is az utóbbi 35 év legnagyobb zuhanását okozná a kötvénypiacokon, de az emelkedő kamatok a részvényárfolyamokra is mindig rossz hatással vannak. A zuhanó eszközárak első körben a bankok mérlegét érintik negatívan, Dalio elsősorban az amúgy is a fizetőképesség határán táncoló európai bankokat félti. Ha pedig a bankok bedőlnek, az az egész világgazdaságra nézve pusztító hatást gyakorolna.


Ray Dalio szerint a világ nem fog összeomlani, az emberiség ennél sokkal nagyobb problémákat is túlélt. A katasztrófa pedig nem holnap fog bekövetkezni. A legfontosabb, hogy lehetőségeinkhez mérten felkészüljünk. Ha amúgy is a nulla közelében vagy akár alatta van a kamat, miért kellene pénzünket egy kétes fizetőképességű bankban tartani? Hiszen a pénzt - legalábbis egyelőre - kivehetjük, és tarthatjuk éppenséggel otthon vagy valahol egy trezorban is. (Ezt teszi például a világ egyik legnagyobb viszontbiztosítója, a Münchener Rück is.) Ha félünk attól, hogy az országunk valutája - például a magas államadósság miatt - elértéktelenedik, akkor átválthatjuk más valutára is - persze szintén készpénzben. 


Dalio úgy véli, hogy a készpénznél is jobb alternatíva az arany, amely már legalább 5000 éve biztosította a vagyonok értékének megőrzését. Ha bekövetkezik a legrosszabb, amitől tarthatunk, a legjobb biztosítási kötvénynek az arany és az ezüst fog bizonyulni.

TP